Volt egy falu.
benne egy pap.
akárki is lehetett volna, de az volt.
mert a papság szerep volt.
amit amúgy jóravaló emberek felvettek és mint minden más szerepet, eljátszottak annak megfelelő szabályai szerint.
mint az anya, apa, testvér, anyós, após, szomszéd szerepét.
csak ez a pap szerepe volt.
más falukban más szereposztás dívott.
itt a pap úr volt. úr emberek, a falu, a falu előljárói, a földek, hegyek, völgyek - azaz minden felett.
amikor hófehér ruhában belépett, az emberek elfelejtve életkorukat, fájdalmaikat, félelmeiket, anyjukat és apjukat - úgy vágták vigyázállásba magukat, hogy a padok reccsentek bele.
ha valamire a pap azt mondta vasárnap, hogy az bizony kivetnivaló - onnan kezdődően nem éltek vele.
ha valami mást jónak ítélt meg, nem vétózták meg, szava parancs volt - beiktatták az életükbe.
a pap időbeosztása is szent volt. nem csak ő maga.
mert az úr - ura az időnek is, nem csak az embernek.
a házszentlés ideje is szent volt.
hiszen a pap az emberek otthonaiba látogatott.
megszentelte jelenlétével azokot.
voltak akik a kaputól ölben vitték béfele, hogy kíméljék lábait a lépcsőnjárás nehézségeitől, és ismét voltak olyanok, akik puha szőnyeget dobtak elibe, mint ami a királyoknak jár.
az úr az úr - mondta a nép - s tették, ami megillete az uralkodót.
egyik évben - ura lévén az időnek, nem sorrendbe vette az utcákot.
úri kedve úgy tartotta, hogy meglepje alattvalóit.
lekanyarodott jól megszabott úri útjáról, s elindult a másik utca fele, ahol a népek még nem tekerintették kifele a puha szőnyegeket, nem készültek fel hordó hasának cipelésére, sőt, méltó fogadására sem.
volt aki sorozatot nézett, volt aki mérkőzést szurkolt végig, volt aki evett éppen, mások melegített vízben nyújtóztatták csúzos lábaikat, s valaki más éppen a kéményt tisztította.
a népek az úri elnyomás alatt is szerették a vicceket.
mer ilyen a nép.
valaki viccesen elkiáltotta, hogy - jön a pap.
volt aki kacagott, de volt olyan is, aki bizza komolyan vette.
mert a papról viccelni nem lehet.
a pap, akit ezúttal nem vittek bé ölben, lábai alatt nem állt puha szőnyeg - úri lépteinek puhítása céljából - végigvágtatott a falu felkészületlen utcáin.
a gyertyák égtek, a fehér abroszok röptében kerültek, igaz kivasalatlanul az asztalokra, de a nép keresztvetve térdelt.
ki tökmagos szájjal, ki vizesen, kevés habbal a fején, ki fogai közi akadt húscafattal, ki kormosan - de mint a cövek.
mert egy valami biztos - úrnak születni kell.
falvakon pedig évszázadok óta kétféle úr születik - a pap és a kántor.
a többi slepp - ecce fenn, ecce lenn - mert ecce homo.
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés