2013. december 5., csütörtök

Ha figyelemfelkeltésben, érzékennyé tevésben, reklámban, humanitárius felhívásban kezdesz el gondolkodni - a tapasztalt szakemberek egytől-egyig leintenek, hogy ne álmodozz, hiszen köztudott tény, hogy a fiatal felnőtt generáció nem igazán érdekelt semmiben.
Igen - van benne valami.
De számtalanszor mondtam, én vagyok az aki hisz a csodákban.
És az én mesémben alapból mindenki pozitív diszkriminációban részesül.
Hiszek abban, hogy az emberekben ott lakik a jó - és előbb-utóbb előjön.
Nyilván más mese, hogy ebbe örlődöm fel.
Mert vannak hajthatatlanok.
Akikhez egyszerűen nincsenek módszereim.
De a bizalmat rendszerint megelőlegezem harmincadszorra is, ahogy azt szépen illik és kell.

Közben meg pár hete bejön egy hölgy. Röviden ismerteti helyzetét illetve jövetelének célját.
Segíteni szeretné egyesületünket, mert hosszabb ideje górcső alá vett és nem talált kivetnivalót a munkánkban. Tetszik amit, akikkel és ahogyan csinálunk. És nem csak támogatna, hanem tette által nevelni is kíván. Ugyanis ott van elsőgenerációs gazdagságba, jólétbe beleszületett gyereke, akinek meg szeretné mutatni az életet a maga teljességében.
Ő és a férje nagyon szegény családból származnak. Sokat nélkülöztek, éheztek, fáztak, mindenért meg kellett harcolniuk. És a fene sem tudja, hogy becsülettel mégis hogy sikerült ide eljutniuk. De itt van a gyerek. És vele együtt a jóléti társadalom gondjai. Hogy költekezik, felelőtlen, gondtalan, unatkozó és elkényeztetett. Mindene megvan, plusz azon felül.
És néhány éve tanítják a fiát a becsületes cégvezetés rejtelmeire - a pénz megbecsülésére, az emberi értékek tiszteletben tartására, a munka szeretetére és persze az adakozás, a jótékonykodás fontosságára.
Hol korházi osztályt céloznak meg, hol árvaházat, hol szegény negyedet, hol iskolát, hol egyházakat - ahol ilyen emberekkel dolgoznak.
Most minket. Nem sokkal, de szívük teljes szeretetéből.
A hölgy határozott volt és céltudatos.
A fiatal minden ami ennek ellentéte, plusz unott.
Akkor és ott jöttem rá ismételten, hogy ez a dolog belülről fakad. Lélektől lélekig. Nem igazán tanítható.
Annak a gyereknek szenvednie kell, hogy felismerje, mit jelent adni és kapni.
Gondolom egyik szülő sem kívánja a nevelés oltárán szenvedtetni szerencsétlen kölykét.

Itt van a lányom.
Külalakra az apja, de bent az anyja molekulái dobognak.
Mindentől szenved, mint a kutya.
Böjtöl a lelke és miközben sajnálom, az egyik szemem nevet.
Mert a gyermek az úgy született. De a leánkában nem voltam biztos. Idő kellett, hogy a lelke beérje.
Olyan átalakulások alanya, amit nem adhat meg semmi és senki, egyedül Isten.
És köszönöm!

És igen, a mai fiatalok.
Aranyat érnek.
Ha tényleg sikerül megszólítanod őket jönnek tömegestől és a cél mellé állnak és segítenek és lojálisak és kitartanak és jelen vannak.
Ha hiszel a csodákban, és természetesen bennük.
Hiszen ők a szenvedésbe születtek bele.
Már régen nem voltunk magunk, amikor ők megfogantak.
Minden esély megvan egy jobb, emberibb, Istenközelibb világra, főként ha hiszünk is benne.
Mert a csodák márcsak ilyenek.
Annak mutatkoznak, aki előlegezi hitét, lelkét, szeretetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése