A megvilágosodott pasi negyven fölött

Tegnap a nőről írtam. Úgy dukál, hogy ma a férfiről hagyjak egy nyomot.
Hatalmas - elsősorban önmagammal vívott harcok, elvesztett és megnyert csatákat követően - becsülettel jelentem, hogy eljutottam oda, hogy hiszem - ismét hiszek abban, hogy a férfi a teremtés koronája.
Gyermekként ugyanis egy olyan erős nő mellett nőttem fel, férfiminta hiányában, aki megmutatta nekem, hogy a férfiak felhígultak és nem használhatók semmire. Nem erősek, nem kitartóak, nem becsületesek, nincs bennük tartás, hűség, egyenesség, szeretet. Márpedig ezek mind férfijegyek lennének.
És akkor néhány év múlva - szerzetesnek készülve eljutottam arra a szintre, hogy feltettem magamnak a kérdést, hogy mégis miért gondolom úgy, hogy az Isten férfi? ...

Közben meg ugyanebben az időben volt egy csodálatos, minden ízében vérében férfi lelkigondozóm.
Most sem - szokásomtól eltérően - szexuális vonatkozásban gondolkodom. Úgy tudtam szeretni ezt az embert minden szinten, hogy közben köze nem volt a szexualitáshoz. Talán nem is voltam nő ebben a kapcsolatban. És ez az igaz, egymást kiegészítő szeretet. Amit ha valaki megtapasztal, egy életre nyomot hagy a lelkében. Ahogy az enyémben is tette...

Tudod, soha nem sikerült megfognom, hogy mit jelentett hányatott életemben a szerzetesi vargabetű, aminek köze nem volt sem azt megelőző sem azt követő életemhez.
Mint egy különálló betét a dal közepén.
Mintha pár éves kómában eljuthattam volna bűntetlenül a Paradicsomba. Ahol azonban nem időzhettem túl sokat - paradicsomilag számítva - mert Isten belémszerette, hogy dolgom van még a világban.
Mondta, hogy nem lesz könnyű visszatérnem. Sárral fognak hajigálni, rámköpnek, összesugnak a hátam mögött, de ne figyeljek rá. Hagyjam lebegni a dolgokat. Menjek tovább, Ő mellettem lesz, fogja majd a kezem és erőt ad a mocskoskodás ideje alatt.
És akkor visszatérve megtanított életem legnehezebb leckéjére.
1. - mondta: a férfi is ember!
2. - folytatta: megtanuljuk őt szeretni, elfogadni és tisztelni.
3. - Aztán, megtanuljuk önmagunkat is hasonlóképpen tisztelni és alázattal alávetni magunkat a szeretet mindent elfedő lágy hatalmának.
Isten leckéi humorosak.
Én a hírtelen haragú, a nagypofájú és erős - alázattal, lehajtott fejjel és szerény mosollyal az ajkamon. És van még tanítás.
Most éppen a házasság kibogózhatósága terén folyik leckéim mindegyike.
Annyira nem hittem a házasságban, hogy mondta kézen fog és körbevezet.
Van ebben kakaó, csak hagyjam magam vezetni.
És vezet. Működik... Még bennem van a kezdők bizonytalansága - a mindjárt elhasalok imbolygó mozdulatsora - de hinnem kell - mert hitem nem más, mint az életem maga.

Szóval negyven fölött a megvilágosúlt férfi akit követni akarok - Isten társa.
Annyit vetett, hogy rutinos eleső.
Valamiben - teljesen mindegy miben is - kimagaslóan otthonosan mozog.
Szereti azt amiért él és azért él, amit szeret.
Tudja, hogy az élet kurva, megtanul hát profi módon futtatni.
Tudja, hogy a házasság nem a válasz - megtanul nem kérdezősködni.
Tudja, hogy nem egyszer él, ezért nem kapkod és fejetlenkedik.
Ő a fej maga.
Szeret és engedi magát szeretni.
Meri magához engedni a gyermekeket. Példát ad és útat mutat.
Mert tudja, a világ ilyen férfiakban szűkölködik.
Gyermekeinknek minta kell.
A lánynak, hogy megtanuljon nőnek lenni és szeretni.
A férfinak, hogy megtanuljon férfinak lenni és szeretve lenni.