Nem a gyermek születésének pillanatában válik egy nő anyává. Van az-az idézet amely szerint a gyermekkel együtt anya is születik - de ez a két születés nem mindig esik egybe. Vannak anyák, akik második vagy harmadik gyermekük születését követően születtek meg mint anyák. 

És ismét - vannak olyanok, akik nem értek be, nem születtek meg ennek a hivatásnak, életfeladatnak soha.
És tudok olyanokról - egyik legrelevánsabb példa Teréz anya, akik úgy voltak anyák, hogy nem rendelkeztek biológiai gyermekekkel.

Éppen eleget dolgoztam árvaházi fiatalokkal ahhoz, hogy úgy érezzem nélkülözhetetlenül fontos egy akármilyen anya-minta az ember életében.
A rossz anya is jobb, mint a semmilyen anya.
Ma azonban elméletemre keményen rácáfolt a valóság.
Találkoztam ugyanis egy édesanyával, aki beteg gyermeke(i) élete érdekében folytat elkeseredett harcot a világgal.
Nagyobbik gyermeke súlyos cukorbeteg. Állandó felügyeletre szorul. Kemény és percnyi pontossággal betartandó diétát követnek, ami nem csak idő - hanem egyben pénzigényes is. Gyakran állnak korházi kezelés alatt. 
Kisebbik gyermeke sem teljesen egészséges. Tüneteket produkál, amiknek egyelőre nincs gyűjtőneve. Valószínű diagnózisa is lesz a rendellenességnek. Addig maradnak a kételyek, egy halvány remény és az elkeseredett harc az egészség nyomában.

A fiatal nő árvaházban nevelkedett.
Nem ismeri a szüleit.
Nincs férj, nincsen támasz - egyedül indult harcba, oldalán két beteg gyerekkel.
Az-az elszántság, erő, szeretet, gondoskodás, jövőbe vetett remény ami benne él - eddig számomra ismeretlen volt.
Semmiért nem adná fel.
Mert pontosan tudja, egészen közelről tapasztalta, hogy milyen feladva lenni.
Milyen érzés elengedettnek és magányosnak lenni.
Számára a két gyermek egyenlő az élettel.
És az élet nem könnyű, nem problémamentes, nem egyszerű - hanem tele van kihívásokkal, bonyodalmakkal, fájdalmakkal. 
De talán pontosan emiatt nem hajlandó feladni.
Mert gyermekeivel együtt anya is született.
Egy olyan nő - aki túllépett önmagán anélkül, hogy áldozatot hozott volna.
Közeli kapcsolatot ápol a kegyelem, gondviselés és remény fogalmaival.
Ő maga testesíti meg azokat.

Figyelve törékeny alkatát, szúrós, de mégis szeretetről és lágyságról árulkodó tekintetét, hallgatva szavait azokról, akiket a legjobban szeret - képet kapva kőkemény életéről - a szemeimmel láthattam, hogy mit is jelent anyának lenni.
Nem gyermeket nevelni, nem mellesleg gondozni és rendezni őket - hanem teljesen beleszületni és otthonosan mozogni ebben a szerepben.

És mivel hálálja meg a társadalom az ő önfeláldozását?
Sorozatosan eltiporja.
Szégyenbérrel jutalmazza.
Felesleges köröket futtat vele.
Nem hagy számára kiútat.
Ellehetetleníti kis családja jövőjét.
Valósággal belekényszeríti a menekülésbe.
De ezt a nőt nem ilyen fából faragták.
Igazi Jeanne d'Arc.

Ha celebválasztó lehetnék én a sok rühes kurva helyett rá szavaznék.
És egyetlen mondatát mindenki fülébe elsuttognám:
meg akarom mutatni a gyermekeknek, hogy a világ egy élhető hely...

Miközben tudom, látom, hogy ő maga sem hiszi.