2014. február 10., hétfő

A világ egyik legbonyolúltabb intézménye a házasság.
Ennek a hete zajlik több országban, országunkon belül több megyében is éppen, ahogy városunkban is. (Angliából indult el az a kezdeményezés, mely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság fontosságára irányítja az emberek figyelmét.)
Mindenkinek csak ajánlani tudom, akin csodákat tesz a felszíni kezelés. Aki hisz a mindenféle gyógymódokban, amikor éppen pszichoszomatikus tüneteket produkál a teste annak érdekében, hogy érvényre és megértésre jutassa lelke zaját.
Mert a házasság igazána zárt falak mögött bontakozik ki és válik élhetetlenné vagy kevés bölcsességgel, nagy elszántásggal, sok munkával és állandó hajlandósággal a kompromisszumkötésre - élhetővé.
Pillanatok alatt tud lenni elviselhetetlen pokol vagy feltöltődés szigete.
Viharok befolyásoltsága alá kerülhet teljesen váratlanúl - széljárásoktól függően.
És akárcsak a szexuális élet kihívásaival szemben, erre sem kaptunk receptet.
Még egy valamennyire élhető mintát sem.
Környzeteünkben volt akik neki sem fogtak. Őket a mi időnkben vénlányoknak, vénlegényeknek címkézte a társadalom, ma egyszerűen csak szinglik. Akik a köztudatban elterjedt felfogás szerint nyitottak a kalandokra, de menekülnek az elkötelezettségektől és felvállalásoktól. Rossznyelvek szerint önmagukat nem képesek felvállalni kapcsolataikon belül.
Szerintem ennél kicsit egyszerűbb a képlet.
A piacon nem egyezik meg a kínálat a kereslettel.
Mert ki akar szingli maradni önszántából?
Amikor minden egyes kalandban az igazit keresi?
Hogy nem képes megalkudni?
És hogy az idő nem kedvez ennek a bizonyos megalkuvásnak ? - inkább...

Továbbá - szintén éltek olyanok a környezetünkben, akik nekifogtak, de képtelenek voltak végigcsinálni. A harmadik buktatónál nem voltak hajnaldók többet nyelni és továbbálltak.
Innen mesebeli útak vezetnek.
Voltak akik soha többé - megmaradtak az első vendégfogadónál és ott élték le csendes magányban az életüket.
Voltak akik keresgélni kezdtek. Volt második, esetleg harmadik út is - de mindegyik zátonyra futott. Hiszen ugyanaz a kormányos vezette a hajót. Hiába volt új a hajó és esetleg jobban felszerelt. A kormányos képességein ez mit sem változtatott.

Most van egy új réteg.
Akik bármiáron...
Az ár igen magas.
Az élet maga.

S hogy mennyire éri is meg - nos minden bizonnyal nagyon.
Ha sikerül vihartól-viharig - egyre nagyobb összefogással, egyre biztosabb célokkal, egyre nagyobb elszántsággal, növekvő tapasztalattal és bölcsességgel végighajózni néhány tengeren - el lehet érni az Ígéret földjét. Persze semmire sincs garancia. Vannak hajótörések az Ígéret földjének küszöbe előtt is.

Egy biztos - nem véletlenül és soha nem sorsszerűen.
Hanem gondviselésből.
Éppen itt, pont így, épp együtt - pontosan ezekkel a korlátokkal és szárnyakkal, díszlettel és szereplőkkel - kísértésekkel és kihívásokkal, poklokkal és örömökkel.
Mert vannak dolgok amikben az Isten sem humorizál. Na ilyen a házasság is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése