2014. február 25., kedd

Az idősek egyik legcélravezetőbb nagymegmondása - az aludj rá egyet és csak utána dönts.
Az élet ezzel szemben kategórikusan kijelenti, leszűreti - minden egyes tanítása által, hogy aludni nem egyet kell rá, hanem addig kell aludni, amíg meg nem születik a döntés.
Különben is, azok a dolgok, amibe az embert bele akarják kényszeríteni, sodorni, erőszakolni - nem vezethetnek jóra. Ahogy az erőszak sem. Pláné ha az ember önmagán ejti el. Kialakulhat ugyanis egy ördögi kör - circum viciosum, amely a késöbbiekben a folytonos önkényszeregetésre szoktatja az embert.
Nem jó.
Mert minek?
Ki a francnak tartozom én elszámolással - önmagamon kívűl ugyebár, mert az Isten nem elszámoltat, hanem meghallgat. Az ítélkezés emberi jellemző...

Itt állok lassan hetek óta egy egetrengető döntéssel a hónom alatt és életemben először úgy érzem, hogy ajándék.
Elsősorban amiatt, mert először fordul elő velem, hogy nem sietek sehova.
Pontosan érzem, hogy az ilyen döntéseket nem kutyafuttában hozzuk meg.
Idő kell hozzá.
Hozzá kell szokjon minden egyes érzékszervünk, majd a lelkünk.
És akkor - ha már minden egyesúlyban van - abban a rezgésben benne van a válasz is.
És ez már kész imádság.
Nem kényszeres varázsszavak ismételgetése.
Hanem eggyéválás a mosttal, az ittel, önmagaddal, a döntéssel és az igenekkel vagy nemekkel.

Soha nem felejtem el fiatal házaskorom feldolgozhatatlan szarvashibáit.
A nem fekszem le, nem alszom el, nem lépek túl, nem szerelmeskedem, nem eszem és iszom - ameddig döntés nem születik.
Ennél nagyobbat tévedni aligha lehet - legalábbis házasság szintjén.
Tudniillik igenis állapot a krízis és a döntések előtti ingoványos felület is.
Sőt - az igazán az élet maga.
Nem a napos oldal. A derű, a felhőtlenség és gondtalanság - hanem a nagy posvány köddel. Amikor nem azt hiszed - hanem egyenesen biztosra veszed, hogy nincs továbbvezető út.
És akkor lesz este és lesz reggel...
És egyszer csak körvonalazódik szépen minden egyes rád váró lépés, feladat, tennivaló, végcél.
Nem sietni!
Nem elsietni!
S mindezt úgy, hogy közben kicsit sem áll meg az élet.
Megy szépen minden a maga megszokott kerékvágában.
Ugyanúgy kell enni, inni, nevelni, tenni, szeretni, érezni, elmenni és hazajönni, mint addig.
Csak a kételyekkel.
Majd bizonyosságokkal.
És végül a döntésben.
Nem a döntéssel - hanem eggyéválva a döntéssel - azaz, döntésben.
Mert ez az igazi.
A nem elsietett.
A nem elfuserált.
Hanem az elhált, megrágott, átgondolt, csontig szopott és újraépített.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése