2014. május 14., szerda

Gyermekként és fiatalként állandóan a színházban csepegett a nyálam. Rengeteget jártunk. Volt olyan darab amit nem kevesebb mint tizenöt alkalommal láttam. Annak idején híre volt a vásárhelyi közönségnek. Hogy a tapsa elkíséri a társulatot akár a világvégére is. Nehéz felkelteni az érdeklődését és fenntartani azt, kihívás elnyerni a tetszését, de ha sikerül a tapsvihar mindenért kárpótlást jelent.
Ma sincs ez másként.
A nagyérdemű elszokott a színháztól.
Már rég nem csüngenek az emberek a karzatról - ezzel szemben a vásárhelyi közönség ma is nehezen nyerhető meg.

Itt volt a Swimathon.
Mindenhonnan folyik. A jótékonysági verseny előtt hetekkel a csapból is az ömlik. Mégis, mai napig vannak, akik a négy évnyi hagyomány ellenére sem tudnak semmit a versenyről.
Míg külföldön vagy akár más hazánkbéli városokban tömegeket mozgat meg az esemény itt elmarad a várt hatás. Nem kíváncsiak az emberek az összefogásra, nem lendülnek be, nem akarnak részesei lenni semmi rendkívűlinek. Minden és mindenki marad a régiben. A megszokott kényelmében és határai között ami közül senki és semmi nem tudja kimozdítani.
Két családért úsztunk.
Nem győztem hangsúlyozni és ez így fair, hogy nem csak bennünket lehet támogatni. És itt a támogatás fogalma roppant sokrétű. Az öt lejtól terjedhet a csillagos égig, a személyes szukrolástól mások bemozdításáig.

A két százalékkal is hasonló a helyzet.
Még mindig vannak olyanok, akik sehova nem irányítják adójuk 2%-t, inkább hagyják az államnak, annak ellenére, hogy ezzel a civil szervezeteken óriásit tudnának lendíteni.
Emberek!
Ébresztő.
Nem a másiktól kell várnunk a változást, hanem elsősorban önmagunktól.
Hadd lehessek az a változás, amit látni szeretnék a világban...
Ne várjam, elvárjam, hanem elsősorban nyújtsam, adjam.
És akkor a kérdéseim:
- igaz leadtad már valamelyik, akármelyik civil szervezetnek adód 2%t???
Ha nem most tedd meg, mert május 25 után már nem teheted meg.
- valami fontos elfoglaltság vagy csak saját kényelmed állt a Swimathonon való szurkolásod útjában?
Ha csak a kényelmed, elmondom mit mulasztottál: jó hangulatot, színes csapatok látványát akik nemes célokért küzdöttek, bajnokunkat aki együtt harcolt fogyatékkal élő fiatallal egyazon cél érdekében, politikusokat, akik félretették a sértődést, haragot és politikai érdeket - csakhogy segíteni tudjanak vállvetve azokon akik rászorulnak.
Ne hagyd ki az ilyen alkalmakat.
Ne maradj közömbös.
Légy az elsők között és utolsó pillanatig küzdj, hogy a világ egy élhető hely lehessen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése