2014. május 13., kedd

Vannak azok a tipikusan amerikai filmek, amiket már első perctől tudod, hogyan végződnek.
Az élet is ír gyakorta ilyen történeteket.
Vannak periódusok, amiknek rendszerint kiégés a végük - a monotónia, kiszámíthatóság, a semmi új a nap alatt - felemészt és felőről. Ezzel szemben napfényesebb időszakokban éppen ezek tudják jelenteni a biztonságot, a kiegyensúlyozottságot és megnyugvást.

A felelősségvállalás, az elköteleződés - egy szerep, munkahely, kapcsolat vagy város mellett mind ilyen buktatókat rejt. Attól kihívás, hogy egy idő után nincsenek benne akadályok. Akár az autópálya. Felállsz rá és mened kell orrvérzésig, sőt azon túl, mert egyszerűen nem lehet megállni és kiszállni. Nem lehet egyszer csak úgy dönteni, hogy most már ebből elég. Az út vége akkor van, amikor a tábla jelzi. És nem abban a pontban amikor nekem személy szerint egyszer csak elegem lesz és más iramban, ütemben folytatnám. Megvan az optimális sebesség - nem válthatok sávot, autót, irányt - visz az út...

Nos testvérek ilyen az Élet.
Igazi autópálya.
Megvan a báziskapcsolatod - ami olyan amilyen.
Hiába höbörögsz, hogy jobbat vagy mást érdemelsz - mert TE alakítottad ilyenné, amilyen. Együtt váltatok azzá, amivé lettetek úgy Ti, mint a Kettőtök kapcsolata.
Megvan a gyermek vagy gyermekek - akik miatt egyenesen kell tartani a volánt, optimalizálni a sebességet. Kerülni minden veszélyt és bizarr kihívást, ami a kukoricás fele buzdítana.
Megvan a munka. Lehet, hogy te kerested, de az is lehet, hogy ő bukkant rád. Egymáshoz nőttetek. Itt sincsenek kosárnyi alternatíváid - ha váltani akarsz okosnak kell lenned. Magas szinten kell kijátszanod meglévő kártyáidat elkerülvén a sok szék közötti földönlandolás meséjét.
És akkor maradnak a hétköznapok.
A monoton reggelekkel. Amikor minden ugyanúgy kezdődik. A felkelés pillanatától el egészen az indulásig és a személyekig, akikkel minden egyes nap ugyanazon a szakaszon keresztezitek egymást. Egy idő után nem is óráról, hanem onnan következtetsz, hogy késve vagy harabb indultál el, hogy az adott személyek az út mely pontján kerülnek el.
Az étel íze nem a régi.
Az álmod már nem édes.
Az ébredésed inkább fáradt mint kipihent és a hangulatod ritkán van magasabban a cipőd talpánál.
Mi az amit ilyenkor tehetsz?
- kiütöd magad (szaknyelven csak reszetálásnak hívjuk)
- kipihened magad - lehet erdményes, ha sikerül elkapnod a belső csendet, amely belső békét is eredményezhet
- fűszereket kereshetsz - új kalandot, sportágat, barátikört, olvasmányt, filmsorozatot
- gyakran töltöd el idődet a természetben azokkal akiket szeretsz
- jótékonykodni kezdesz
-körbeutazod a világot, abban a reményben, hogy végre magadra lelsz...
A válasz valahol mélyen minden egyes alternatívában benne van.
A csendben, a természet tükrében, a másikban, az adakozásban, a végkimerülésben, a módosúlt tudatállapotban.
Hiszen te önmagad keresed...

amit keresel, nincs / magadat keresed másban / magadat szereted . József Attila
A fényt keresed? Legyélte a fény! Önmagad fénye. Popper Péter.
Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat. József Attila


keress hát bátran, ne hagyd elveszni azt ami a tiéd...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése