Több ízben elhangzik, hogy előítéletek vezérlik helytelenül az életünket, amelyektől képtelenek vagyunk elvonatkoztatni, megszabadulni, túllépni. Ezek irányítanak bennünket iránytű módjára bizonyos új helyzetekben, amelyekben nem rendelkezünk megfelelő megküzdési stratégiákkal. Az előítéletek rugalmatlanná tesznek bennünket, merevvé.

A generációk közötti szakadék egyik fő oka - a merev előítéletekbe való kapaszkodás.
Egyik ilyen mentőőve a bennünket megelőző generációnak, amelytől napjainkig is nehezen szabadult, vagy egyáltalán nem - hogy az lenne a komoly, megbízható, becsületes ember aki egy bizonyos helyen lehúzott húsz-harminc évet, csendben.

 Régebben amikor pályaválasztás elé kényszerűltünk - belobogttaták elénk a makulátlan munkakönyvet az Augusztus 23 Bútorgyárban ledolgozott harmincakárhány évről. És büszkék voltak rá...

 Egy olyan generációnak, amely arra kényszerűlt, hogy állandó mozgásban legyen. Azt akkoriban még pontosan nem lehetett tudni, hogy mennyit illik egy helyen maradni - egy azonban biztos volt, sokat nem...
Az egyetemi diploma, mit diploma? Diplomák!!! - szart sem értek egy olyan piacon, ahol azt sem lehetett behatárolni, hogy mi számít erénynek és mi hátránynak.
A szüleink aggodalmaskodva kapkodták fejüket a negyedik-ötödik állomásunk láttán. És végképp nem értették az únókákat, akik megjegyezhetetlen furcsa neveikkel - Ivett, Zsanett, Barbi - még furcsább nevű szakmák mellett tették le a voksaikat. Egyetemi vakációra hazatérve a gyermek igyekezett körvonalazni az általa választott pálya kihívásait - amiről még pontosan ő maga sem tudta, hogy a valósságban nagykanállal eszik, vagy szívószálon szűrcsőlődik jobban.

Egy ilyen degenerált világban mindennél jobban kellenek a fogózkodok.
Ilyenek mint: a cigány lop, a zsidó átráz, a román sovén és vesztedre tör, a kurvákból lesz a legjobb feleség, a töltöttkáposzta nem jó felmelegítve és társai.
Ezekre a merev és megmagyarázhatatlan előítéleteinkre rendszerint nincsenek ésszerű magyarázataink. Egyszerűen csak kaptuk és gondolkodás nélkül továbbadjuk.
Miközben meg persze a népi bölcsesség alappal bír.
Édesanyám mondása volt amikor valami rettenetes helyzetbe keveredtem: - fiam...csak közöd lehetett hozzá ... hiszen - miért nem mondják anyámról?...

Ezeken túl, vagy ennek dacára mégis a lopkodások, kurválkodások, kölcsönös gyűlöletek és megcsemerlések felett illik rácsodálkozni a másikra és törekedni az egyenlő esély megteremtésére.
A világ megváltása tőlem indul el és hozzám is érkezik vissza.
Erőm van, birtokomban áll létrehozni, vagy elindítani azt a fodrot a vizen, amelynek hatása behálózza az egész előttem fekvő tengert.