2014. június 23., hétfő

Amikor elkezdtem szociális szférában dolgozni - szinte minden eset kivétel nélkül megérintett és övön alúl ütött. Rettenetesen sajnáltam azokat akik hozzám fordultak, mintha a sajnálat mozdított volna valamit úgy az én mint az ők helyzetükön. Éppen ellenkezőleg, lebénított. És sokáig nem hagyot élni és pihenni.
Ma is számtalanszor vagyok így.
Amikor valami újba kezdek.
Olyan a lelkem, mint a kétkezi munkás tenyerén a bőr. Meg kell keményednem, hogy újra puhává és áttetszővé lehessek. Mert ez a segítség lépésrendje: feltörés, gyógyulás, rugalmassá válás.

Így jutottam el arra a gazemberségi szintre, hogy ma már éhezés és éhezés között különbséget látok, nyomor és nyomor között éles határvonalat sejtek - az elviselhető és elviselhetetlen irányában.
Ahogy azt is látom, hogy képtelen vagyok a világmegváltásra.
Ha Istentől kaptam volna egy zsák jótevés-magot, eddig már régen szétherdáltam volna mindenfele, hiszen első hallásra minden nyomor elviselhetetlen.

Miközben meg nem - hiszen vannak, akik ebbe születnek bele, akiknek ez a normális és fogalmuk sincs, hogy esetleg hogyan definiálhatnák azt a fajta jobbat, amire jogukban állhatna vágyódni.
És eleve nem a nyomorral van baj, mint jelennel. Hanem a jövőkép hiányával. Az alternatívák nemlétével.

Hogy ott van a lány. A nyomortanya kellős közepén.
Abban nőtt fel, hogy őt és testvéreit, akiknek se szeri se száma, mint a rostalika - ették meg a férgek és bogarak - még ágy sem volt, amire felmenekülhettek volna - csak néha-néha egy-egy gyertya, aminek a lángja ideig-óráig biztonságot adott - és akkor nem elmegy dolgozni, nem továbbtanul, hanem a legkönnyebbet válassza - az általa egyetlen ismert utat követi - a könnyedén és hamar teherbeesés utját. Mert az 2 évig emelt gyermekpénzt jelent és utána is 42 biztos ront. És nem tanul akkor sem, amikor ott sír a változatlan nyomor tetején egy újabb éhes száj, amiért most már ő felel, hanem újabbat szül, majd újabbat és újabbat - rendre kétségbeesett és még fiatal anyjának, akit a család kinevez dadusnak a sok sok gyerek felett, amíg ők zavartalanul vasaznak vagy falkonoznak valahol a város peremén.

Így hát van különbség nyomor és nyomor között.
Éles és jól látható határvonal - az elviselhető és elviselhetetlen fele.
Mert vannak azok, akik megrázzák magukat és elindulnak tenni valamit a változás érdekében és vannak akik maradnak és tovább pergetik a kétségbeesés fonalát - megállíthatatlanul.

A jövő zenéje és titka kieszelni, kiokoskodni, hogy mi a helyes hozzáállás.
A kutyákat ivartalanítjuk...
Az embereket taníttatjuk...
A nyomorgoktól elmenekülünk - gyors struccléptekkel - ha nem látomnemfáj alapon. Nemazéndolgomnemazéndolgom mantrákat ismételgetve jó hangosan magunkban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése