Olyan halálosan unalmas tud az lenni, amikor valaki aki addig szimpatikus volt, helyén volt esze, lelke, élete - egyszer csak bekattan és elkezd valaminek a megszálottja lenni. Egészségnek, egészséges életmódnak, vitaminnak, termékcsaládnak, játéknak, pénznek, nőnek, párkapcsolatnak stb.
És nem csak úgy beleörvend a világba, hogy mást is mosolyra fakasszon, hanem rámenősen bizonygatja, vagy ellenkezőleg, intelligensen ráderőszakolja - akár kapcsolati áron is meggyőződését.
Az első jelek nem egyértelműek reakció szintjén.
Megjelenik a kényelmetlenség érzése. Ami kissé hasonlít - a huhh be meleg van basszus - ki kéne gomboljak egy gombot... című érzéshez.
Ezt követi a lassan elegem lesz fázisa - de nem szeretnélek megbántani. Ebben a fázisban az ember szövetségesek társaságát keresi, hogy tisztára sikálhassa önmagát - önnön lelkiismerete előtt.
A nagy megosztásokat és kitárgyalásokat a tettek mezeje követi. Ami rendszerint a kapcsolat végét is jelenti.

Így hát most kénytelen leszek rákérdezni before - hogy akkor mi most járunk-e?
Mert én ... tudod ... most már nem cigarettázom. Nem mintha nem maradnék örök dohányos - csak hoztam egy döntést. Amit minden nap meg kell újítanom. Őszintén akkor a legrosszabb - amikor mellettem, felettem vagy alattam rágyújtanak.
Úgy vagyok, mint a friss házas, ha formás popót lát. Bánt is meg nem es - egye fene beleharapok...

A nikotinmegvonáson túl másik hatalmas félelmem, rettegésem, rémálmom a súlyfelesleg volt. Rühellek cipelni lépcsőn, hegyen és egyéb fullasztó helyeken. Pláné zsírszöveteket. Láttam, hallottam, hogy a leszokott dohányosok zöme - meg-megvigasztalgatta magamagát egy kis jó étellel, itallal, ingerrel. Mondom, ez így nem lesz jó.
A dohányzással való szakítással egyidőben diétára fogtam magam. No sugar, no liszt, no zsír, no széhidrát. Tömérdek mennyiségű vizet iszom. Tiszta, csapvizet. Mert közben ökó is vagyok, ugyebár.
És van egy új szerelmem.
Insanity-nek hívják. És néger. Harminc percet bérel ki heti hat napomból. Ennyim ugyebár van, mert ha egy szál cigi átlag 5-7 perc, akkor ez éppen 5 szál cigi idejének felel meg.
Vasárnap nincs insanity. Akkor az Urnak szenteljük a napot. Nem kardiózunk.
Az insanity ajánék volt. Valaki említette, hogy ajándékozzam meg magam minden nap. Nekem a gyermekeimen túl szinte semmi nem jelent örömöt - kivéve, ha kiverhetem magamból a szart is. Na ez a program pontosan erre jó.
Csak őrűlteknek ajánlott. Cigiseknek semmiképp.
Mondanám, hogy próbáld ki, kergesd meg magad - cigi helyett - de te csak addig szívjad, amíg neked jól esik. S ha csak egy másik fázisban jön el számodra a nap, amikor fontos lesz az egészség, akkor sem rossz. Jobb késöbb, mint soha. A soha úgyis relatív.