2014. június 24., kedd

Rengeteg szó esik a fészekről fejlődéslélektani szempontból az utóbbi években. Ami véleményem szerint hiányosság, az-az, hogy élesnek és drasztikusnak írjuk le a változásokat. A változások márpedig nem mennek egyik napról a másikra. Minden egyes történésnek, amelyik egyik pontból a másikba juttat el van egy lefutási ideje. Ami igenis szenvedésteljes. Valamiről lemondunk - ami akkor is fájdalommal jár, ha történetesen rossz - hiszen ez volt számunkra eddig a megszokott, a mindennapi, a miénk. Lemondunk tehát erről a valamiről annak érdekében, hogy birtokba vehessük vagy helyébe léptethessük az újat.
Amputált végtengként visszaköszön a régi még jó ideig és ez így is van rendjén...

A fészekből való kirepülés sem egy lépés. Hanem apró lépések sorozata. Ami elkezdődik valahol egészen zsenge gyermekkorban és épűl, bővűl, fejlődik egészen addig, amíg meg nem ér a változásra.
Van a környezetemben két anyuka. Nem igaz, hogy nem értem őket - de Isten bocsássa meg nekem - az anyai szerep túlzásbavitelének a megtestesítői. A fiaik lesznek azok a gyerekek, akik tizenévesen még kikiabálnak a fürdőből - hogy, anya készen vagyok... Képtelenek önállóan felöltözni, élni, lenni - állítjuk. Holott, itt ebben az esetben nem ők képtelenek hanem a szülő az, aki képtelen elengedni a gyerek kezét. Aki szívesen repülne, de ha minduntalan megnyesegetik a szárnyait és fülébe suttogják, hogy nincs készen erre - kénytelen elhinni az üzenetet. Mert ugyebár a Pokol fele vezető út is csupa jóindulattal van kirakva...

Hagyni kell, feladatot kell bízni rá, dícsérni kell és mindenekfelett - hinni kell benne...

Ma Anna csodás napot zárt.
Nem igazán élünk olyan helyen, hogy csak úgy leszalasszam az üzletbe vásárolni. Ezzel szemben gyakran játszunk olyant, hogy nem vagyunk együtt, nem is ismerjük egymást - és haza kell menniük, vagy ki kell nyitniuk a lépcsőház ajtaját, vagy vásárolniuk kell. Anna már román eladóktól is előszeretettel vásárol. Van bennük annyi jóindulat, hogy segítsenek a gyermekeken. És még élvezik is, ahogyan az a gyerek belead apaitanyait, hogy teljesítse a feladatot annak kihívásaival egyetemben.
Szóval ma Anna egyedül lemehetett a nagyüzletbe vásárolni.
Félteni kell a rómáktól. A rómákkal érkező vagy szabadon cirkáló kóbor kutyáktól, az autóktól és természetesen az olyan ismeretlen és megnevezhetetlen veszélyektől, amik csak egy anya fejében születhetnek meg és kelhetnek életre.
Izgatott volt de a feladatot büszkén és tökéletesen vitte véghez.

Ne mondjam el milyen volt számomra az a tiz-tizenöt perc...
De egy első lépés volt azon a bizonyos kireptetést eredményező rögös uton.
Mindent bele gyermekek és sok erőt édesanyák...
Hiszen a gyermek nem a miénk...
Ajándékba kaptuk, hogy gazdagon felvértezve jóindulattal, szeretettel és lelki javakkal - tovább is adjuk őket a világnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése