2014. január 6., hétfő

Minden ember egészséges szexualitással lát napvilágot, amit a nevelés - külső inadekvát ráhatás, rendszerint kisebb-nagyobb mértékben meghibásít, megbetegít, ellehetetlenít benne.
Nálunk a családban a szex nem volt tabú.
Igaz, az sem adatott meg, hogy olyan családban nevelkedjem, ahol a szülők kiteszik vasárnap reggel az ajtóra a foglalt táblát. A szüleim túl korán elváltak ahhoz, hogy tudjam, lássam, beigyam az egészséges házastársi illetve nemi szerepeket.
Kínlódásokra emlékszem - de abban már benne volt a vég kesernyés utóíze.

A szüleink nem meztelenkedtek előttünk.
Eljött egy adott pont, amikor teljes természeteséggel jelezték, hogy innen már nem illik berontani a fürdőszobába és igyekezni kell az intimitás határainak betartására.
De találkoztam olyan mintával is, ahol családon belül az volt természetes, hogy felvállalták a meztelenséget.
Soha nem felejtem el azt a halászhétvégét, ahol az addig csak öltönyben látott apukának lógott a farka szabadon, amerre a szél fújta.
Igaz, ezáltal felkészített az Isten arra, amit kezdő szakemberként értem. Árvaházban nevelkedett fiatalokat segítettem elhelyezkedni a szabad munkaerőpiacon. Hálából hat huszonéves fiatal férfi várt a szobában körbetett székekkel a csoportfoglalkozásra. Na azóta sem dolgoztam ennyi fasszal egy helyen... - ahogy mondani szokás.

A gyermekeimet a Jóisten kegyelemből és szeretetből adta.
Mindkettő ajándék - ahogy minden egyes együtttöltött idő is annak minősül. Bármennyi is járna nekünk, minden másodpercért hálás vagyok.

Anna szexuális megnyilvánulásai visszaofogottak.
Ahogy a tükör is az volt amiben lemérhette magát - azaz az apja.
Balázs már más.
Soha nem felejtem el, amikor először merevedése volt annyira megijedt, hogy csak akkor lehetett lecsillapítani és elmagyarázni hogy mi történt, amikor túlvolt rajta.
Múltkoriban önfeledten matatni kezdi magát.
Nem szabad a gyereket megszégyeníteni, vagy tiltani. Meg kell itt is taláni azt az arany középútat, ami elvezet a felismeréshez, hogy mindez nem elfogadott viselkedési forma társadalmilag.
Mondjuk az apja is meg én is - mire felháborodottan felhercsen:
- mi az? az ember már a saját testrészeihez sem nyúlhat nyugodtan, akkor amikor akar?...
De ezekkel a szavakkal érted?

Közben mondja az óvónő, hogy projektet kell készíteni.
Minden család találja meg azt, ami szülőt és gyerekeket egyaránt leköt.
Jó mondom. Megvan. Szex - szexualítás - testrészek.
A gyermekeim megdöbbenve kapják fel a fejüket.
- anya....nem illik...
- de pont, hogy igen. és nem csak illik, hanem kell is. Pontosan emiatt.
Hasadás van bennük.
Látom.
A lányom annyira másmilyen mellettem és az iskolában. Ott visszafogottabb, eljátsza a naivat és tudatlant.
Ma például arról kellett mesélni, hogy ki mit kapott karácsonyra.
A lányom:
- anyuka, mi annyi ajándékot kaptunk, hogy csak a legót, táskát és tolltartót vallottam be. nem akartam, hogy bárkit megbántsak vele...
Szóval, kellene az a szexuális nevelés, már ebben az életkorban.
Főként annak egyensúlyozásaképpen, amit a média áraszt feléjük.

Viccnek szántam a szexet - de mint minden vicc alapja, ez is valós.
A gyermekeket érdekli a szex, az anatómia, a saját és a másik testrésze - ahogy Balázs fogalmazott.
Joguk van megtudni, hogy nem tiltott gyümölcs és mindentudás fája van és hogy nem attól lesz paradicsom, hanem szeretet nyelvek vannak és önismeret, a másik megismerése, egymásrafigyelés és kölcsönös elfogadás.
De ide hosszú és rögös út vezet.
Hetvenhét vasbakanccsal, ha tabúvá avanzsáljuk ezt a teljesen természetes és életünk részét képező állapotot.
És újra mondom - szajkózom:
nem azzal nevelünk, amit elmondunk - hanem azzal, amit élünk, hiszünk, gondolunk, magunkban hordunk.
Isten kegyelmezzen hát felnövekvő gyermekeinknek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése