Valamikor alig 16 évesen volt egy brutális vargabetű az életemben.
Mégsem ez tett felnőtté.
Érdekesek az emlékek - a legmélyebbek amelyeknek győkere vesékig hatol - ízekhez, hangokhoz, szagokhoz és fényekhez kötődik.
Ez a felnőttéválási emlékem is ilyen.
Fényhez és csendhez kapcsolódó.
Enyed utcáin lépdelek a Dallas negyedben - angolórára tartok.
Nem köteleznek.
Nem fizetik.
Az ösztöndíjamból állom.
A nyelvtudás a férjhezmenetelemhez és világgámenésemhez szükséges.
Éppen férjhez készülök ebben a zsenge életkorban akár a cigánylányok, de ezt a román állam ekkor még nem bünteti.
Ma már liliomtiprásnak minősűl.
Lépdelek egy idegen város, idegen utcáin.
Csend van. Ősz és ismeretlen, szokatlan csend.
Bent és kint egyaránt.

A szakadás múlt és jövő között akarva-akaratlan felnőtté avanzsált.
Volt ebben valami rettenetes - még így utólag is.

Ahogy abban is, amikor hazafele tartva a taxisofőrrel beszédbe elegyedve - párban - kijelentette, ha az ő gyermekeiről lenne szó, hát mindkettőnket vagy megölne vagy pincébe zárna.
Akkor kezdtem el mélyebben elgondolkodni úgy először és nyersen az anyaságon.
Édesanyámon.
Aki nem ellenkezett.
Jó - mondta.
Melletted állok, bármi legyen is.
A te életed. Ha elbaszod fiam, hát majd helyrehozod. Ha meg nem lehet, akkor iszod. És kész. Nem tragédia, nem világvége, hanem egy élet. Itt történetesen a tiéd. Tehát te döntesz felőle...
Azt a hidegvért...
Nem hiszem, hogy meg tudnám ismételni.
Pedig ilyen és ehhez hasonló szavakra van szükség a legnagyobb vermek szélén.
Ugyanis ha ellenkezik, instant becsomagolok. Kitöröm a pince ablakát, feltámadok a halálból és az életem árán is, csakazértis...
Így nem.
Mert nem volt tétje.

Ezzel szemben a gyermeknevelésnek van.
Nem is akármekkora.
És nem ritkán.
Szinte állandóan.
És mint a legszentebb dolgokban, ebben is van valami humor. Isteni humor. Annyira szent, hogy már-már profán, annyira örömteljes, hogy van benne jócskán bánat, annyira jó, hogy rengeteg rossz is vegyül közé - annyira fehér, hogy már-már fekete.
Amikor úgy érzem, hogy kilépek, kiszállok, lelépek, elpucolok - történik valami kedves kis semmiség - ami képes mindent vinni.
A hozzáállásomat reszetálni és kezdődhet minden előlről.
Emiatt csodás az emberi élet.
És erre mintázták a bungee jumpingot is.
Mert feeling azonos.