A könyvemen dolgozom.
A gyerekek közben korcsolyáznak.
A gardrób mellett ülök.
Egy cigányasszony szolgálatos.
Folyamatosan merkel.
- - Egyétek
meg a faszomat. Mondjatok egész nap az agyamba. Elegem van belőletek. Most
mentél ki te szerencsétlen, s már megint bent vagy. Itt forogtok egész nap,
nincs álmotok. Éjszaka van – mi az istókfaszának kell ilyenkor korcsolyázni –
szórja a bajusza alatt az átkokat a gyanútlan kliensekre.
Nem igazán állom meg röhögés nélkül.
Elképesztő a bátorsága.
Nem válogat. Mindenkinek juttat a szitkokból.
Dühében elkezdi feltörölni a földet.
Az emberekbe tényleg ördög bújt.
Mit ördög? Egész légió. Jönnek, mennek, kis-kos.
Rászól az első behatolókra, hogy a picsába a földnek fel kellene száradnia.
Az emberek lábujjhegyen, de töretlenül jönnek.
A nő egyre idegesebb.
Egyszer csak elég lesz, kimegy szivarazni.
Utána megyek.
A közös fumi mindig megnyitja a lelkeket.
Elmondja, hogy minden másnap dolgozik.
- Egy túrában több mint négyszáz ember megy be. Ezt szorozzam meg hattal. Nem
csoda, ha elkoptak az idegei – mondja.
- Ma gyermekek voltak. Egész délelőtt.
- - Ezek
már nem olyanok, mint mi voltunk. Ordítanak rám, úgy beszélnek velem mint a
kapcával. A felnőttek meg lássák, hogy cigány vagyok, s azt hiszik, hogy
ellopom a dolgaikat. Ha így lenne nem dolgoznék ezért a pénzért. Hanem
táncolnék a báránál. Mondják mondják a hülyeségeiket én meg érzem, hogy megölöm
őket.
Elszívja a cigit.
Visszajön. Az
emberek kis-kos.
Írni kezdek.
Előveszi a
telefonját és hangosan játszani kezd. Valami összeszedős-gyűjtős játék lehet.
Keres, keres, csörög, bingó. Keres, keres, csörög, bingó.
Az emberek állnak
a pult előtt.
Fel sem néz.
Izgatottan
játszik.
-
Baszok
bele ha kell valami, vegyétek el. Én már nem állok fel. Elegem van. Hosszú nap
volt, s embertelen – mondja a bajusza alatt.
Akinek van füle a
hallásra, hallja.
Akinek nem,
álldogál.
Este van. Minek
forognak?
S egyáltalán, ki
nem szarja le?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése