jönnek a cigányok.
nyomukban egy, három, tíz kutya.
nem csalogatják őket
- gyere ide anyucihoz, ne fuss el, lábhoz, felcsatolom rád a pórázt, s társai
csak mennek.
dolguk van.
a kutya szorosan a nyomukban.
vagy kissé lemaradva - de figyelve gazdáját, s ha túl nagy a távolság, utána vágtatva hozza be azt
soha nincsenek ölbe véve, simogatva, ajnározva.
nem vesznek nekik spéci kutyakaját
nem fürösztik, s tépkedik, fésülik vagy tisztogatják a szőrét
látszólag, nem csinálnak semmit.
vannak.
hogy lehet tehát az, hogy a kutyában olyan fokú hűség alakul ki irántuk?
én ugyanis nem hallottam elveszett cigány kutyáról
ezzel szemben - az ajnározó, agyonszerető, halálra babusgató ember kutyája állandóan eltűnik
sőt, az új kutyatartók már el sem engedik őket
végig pórázon tartják
rabláncon
így ha szerencsétlen egyszer is elszabadul, addig szalad, amíg el nem fárad
végül is őrület, nem?
volna mit tanulni ebből
kapcsolatainkra nézve - mindenképp
asszem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése