Karácsony közeledtével hirdetik ezerrel a kerámia hajsütőt.
Anna imádja a becsavart hajat, mert az övé szögegyenes.
Mondom neki - fiam, ha göndör lenne, naponta vasalnánk.
A van soha nem jó.
Így csavarjuk amivel lehet, hogy napi szinten megidézzük a beh jó lennét.
Nem rendelek hajcsavarót.
A kolléganőm igen. Sőt, esküszik rá.
Elhozza.
Hazaviszem.
Anna pozícióba rendezi magát, indulhat a bödörítés.
Az eszköz sokkal de sokkal okosabb mint mi. Leírás nincs. Nehezen boldogulunk.
Főleg miután Anna végigsikítja az egész műveletet, attól való félelmében, hogy leég a haja.
Balázs hátulról kontrázik:
- biztos vagy benne, hogy ez így kell füstöljön?
- Mondom Annának - szívat, ne figyelj rá.
De ahogy alaposabban megnézem, tényleg füstöl basszus.
Próbálom kíméletesen és gyorsan kiszabadítani a haját - még jobban beragad.
oké, mondom, ez nem megy nekünk. Visszatesszük a dobozba, s elfelejtjük a dolgot.
Közben hazajön az uram.
- Mi ez itt? - kérdi.
Mondom, ahogy azt is, hogy nem boldogulunk vele.
Na, majd ő...
Megnéz három tutoriált, s odaállít maga elé.
Úgy szívja be a göndörítő a hajamat, hogy a fejbőröm is rátekeredik.
Ajánlom Annát. Neki jóval hosszabb. Hátha, majd az övét.
Anna kelletlenül, de jön. Tiszteli az anyját és az apját...
Végigsikítja megint.
Az apja röhög a füstnek, és mivel fogalma sincs milyen érzés, amikor az ember haját tépik - vidáman tekeri az eszközre a visongó Anna tincseit.
- Hátulról vegyél - mondom, az nem látszik, ha leég.
Anna jobban visít.
- Inkább elölről vegyetek - azt lehet igazítani, ha leég.
Így aztán, veszünk innen is onnan is.
A nagy hangzavarban lesz 2 göndör tincs, a szögegyenes zuhatagban.
Olyan mintha odacsatoltuk volna.
Elpakoljuk a kínzószerszámot.
Végigröhögünk néhány videót, amiben leégetik a delikvensek a hajukat, az eszköz használata közben, aztán felcsavarjuk Anna haját frottír zoknira, amitől ma reggelre úgy bödörödik, mint a báránka szőre.
- Így kell ezt csinálni - mondom.
Ingyen, sikítás nélkül, s még tutoriál sem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése