2019. január 8., kedd

nem mint az állatok...

A hóhányó kérem szépen az egy szerep.
Nem minden szerep való mindenkinek.
Hóhányónak például igenis, születni kell.
Nem lehet csak úgy hó bele Balázs módjára felébredni reggel, s belebújni a hóhányó szerepébe.
Pláné nem, ha te egy metroszexuális banki alkalmazott vagy.
Mert a te anyád - amikor kicsi voltál, beleültetett az 14oo-as Daciatokba, s végighordozott a városon. Azt mondta neked:
- fijam, ha te szépen nem tanulsz, akkor ilyen leszel - s mutatott a hóhányókra, akik csak úgy beletekeregtek a városba.
Te ugyan nem láttál ebben semmi rosszat - csak a szabadságot - de kicsike voltál, nem tudtad eldönteni, hogy mi jó neked.
De anyuka már nagy volt. És szépen segített eldönteni helyetted.
Anyuka nem szerette a hóhányókat.
Anyuka nem mai motoros volt.
Megégette magát, s azt mondta - soha többé. Heted íziglen.
S a kimondott szónak ereje van.
S akkor te szépen nőttél, növekedtél.
Elmentél egyetemre, ugyebár.
S, nem úgy éltél már, mint az állatok. Lett kozmetikusod, aki havonta szőrtelenített és kiszedte a szemöldöket. Lett manikűrösöd, aki kipolírozta a körmeidet. S lett stylistod, aki megmutatta melyik ruházat előnyös a sovány testedre. Mert a kövérség - szegénység. A sörhas nem vall intelligenciára. S a szőr az állati. Az hóhányóknak való.
Te márpedig nem vagy az.
Közben lehullott a hó.
ez is milyen alpári már.
a hó a hegyekbe való. nem a városba. ahol te szarvasbőr keskeny orrú cipőben igyekszel dolgozni.
A kezeid hófehérek és puhák. Nem szoktak állati teendőkhöz.
S jön erre ez a hülye főnököd, s aszongya neked értetted e, hogy menjél ki havat hányni.
Ekkor eszedbe jut anyuka.
Aki annyira büszke rád.
Nem állhatsz fel. Nem duzzoghatsz. Menned kell. Nem csak magad miatt, hanem anyuka miatt is. Akinek ugyan nem tetszene, ez az állati teendő, de az, hogy a központi bankban dolgozol, annál inkább.
És veszed a lapátot.
- azt a kutyafáját - ezt meg honnan kell megfogni - morfondírozol, de kimész.
és sírva - mintha csak a szél kergette volna a könnyeket a szemedbe - puha kacsóid közi fogod a lapát nyelit.
Minden egyes mozdulat a pokol maga.
Töri a tenyeredet. hasogatja a fizikai munkához nem szokott hátadat és bántja a füledet.
Nemsokára kész.
És visszamehetsz.
Délután irány a kozmetika. Ilyen hólyagos kezekkel ugyanis élni nem lehet.
Anyuka is megmondta...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése