Van valami buta humor, abban, ahogy közeledik.
Vékony. Jó alkatú - minden bizonnyal inkább az ötvenhez közel, mint a negyvenhez, amit képviselni szeretne.
A haja kamaszosra festve, hanyag lófarokban.
Kezeit kissé távolabb hordja a testétől, hogy kihangsúlyozza vele feneke feszes vonalát.
Időnként körbetekint, hogy sikerült e elérnie a várt hatást.
Tőlem maximális pontszáma van.
Ezt tanulni nem lehet.
Ezzel a magabiztossággal az ember vagy születik, vagy születik.
Nem csak simán önbizalom és önimádat - hanem kettő teljes összhangban működő egyvelege, ami mindent überel.
Mellette két másik hölgy halad és álldogál - ahogy azt a forgalmi szabályok lehetővé teszik.
Mindkettő jól öltözött.
Összhang, letisztult formák és vonalak, színek harmóniája magas fokon.
Látszik, hogy mindenre jut.
Ételre ugyanúgy, mint havonta kondibérletre.
A kabát derékban mégis valahogy kikerekedik.
Ott, ahol a magánedző nem tartotta fontosnak a zsírpusztító gyakorlatokat.
A vékonynak is feltűnik.
Első körben zavarba hozza a megjelenés letisztultsága. Valami olyan, aminek ő soha nem lesz a birtokában - mert ezzel is ugyanúgy születni kell. Tanulni nem lehet.
Másodszorra - már feltűnnek a rejtegetés miatt hangsúlyossá váló zsírpárnák. A kissé lenőtt hajtővek. És az a plusz, ami benne megvan, belőlük azonban hiányzik.
Elmosolyodik.
Nyert.
Abszolút győztes.
Egy olyan távon, amit egyedül futott le, gondolatban - mégis, mindent vitt. Hiszen egy ideig, megint fiatalnak érezheti magát. Legjobb nőnek - mert bizony, ez is belülről fakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése