fő az egészség

Mindig egy lépéssel a divat előtt álltam.

Ha mindenki lefogyott, én igyekeztem meghízni.

Ha az emberek hízni kezdtek, gyors fogyásba lendültem.

Ki nem állhatom a walking dead effektust. Amikor minden mellettem sétáló és velem szembejövő ugyanúgy fest, mint én.

Tegnap este lemegyek kenyérért.

Egy jó ideje nem eszünk semmit.

Nem csak kenyérrel él az ember... - hirdeti a falunkon lévő keresztszemes.

Utam egy konditerem mellett vezet el.

Nem lehet másfele menni.

Direkt - gondolom magamban - hogy a látvány okozta lelkiismeretfurdalás mián csak fekete kenyeret vegyél. 

Egész úton rágom magam.

A konditermek tele vannak vékony és mosolygós emberekkel.

A csapból is a nagy fogyás folyik. Ideje lenne beújítani.

A boltban megveszek mindent, ami cukros, lisztes vagy zsírban tocsogó.

Az engem nagy gyakorisággal kiszolgáló hölgy álla a pultot verdesi. Alig tudja kinyitni a kasszagép fiókját.

- Vendégek? - kérdezi bátortalanul.

- Nem - mondom. Új trend!

A tekintete kíváncsian csillan fel a neonfényben, de kétségek között hagyom.

Hazafele számba veszem a fagyasztóban, gondosan hátrapakolt csülkök, vörös húsok és kiolvasztandó zsírok leltárát.

Lesz mit enni... - gondolom mély megnyugvással.

Három pungával a kezemben robbanok be meglepett családtagjaim közi.

- Mától eszünk - rikkantom el magam.

Azzal a svunggal neki is ülök az első punga tartalmának.

Van ott pusztítás. Az eltelt huszonév fájdalmát eszem ki magamból egy este.

Miközben akkurátusosan rágok - vehemensen invitálom megdöbbent családtagjaimat is.

Közben olvad a zsír, csülök és disznóság - hogy másnap halálra ehessük magunkat.

Elég a trendekből.

Ha fő az egészség - ennek a zászlaja alatt miért tesszük tönkre magunkat?

És miért hisszük, hogy a boldogtalanság elvezet a sikerig?

Milyen sikerig?

Ami illékony és mulandó?

Ami nem, hogy boldoggá nem tesz, hanem megtölt gyökeres csalódásokkal, egy egész életidőre?

Régebben a nagyszüleink nem törődtek ezzel.

Ettek, ha éhesek voltak.

Ha eljött az étkezés ideje.

Dolgoztak. Mozogtak. És nem foglalkoztak egymás és saját terebélyesedésük kérdésével.

Ebből kifolyólagosan nem is nagyon léteztek betegesen elhízott emberek.

Akiket emelővel kell lehozni a lakásaikból, mert képtelen lábra állni - és egy dolog teszi őket boldoggá - az étkezés.

Van ebben tanulság.

Nem is kevés.

Kreáltunk egy problémát. Felfújtuk. Népbetegséggé nőtte ki magát, s most profitot termel - gondolom - magamba tömködve a szalonna és veres hagyma katonákat.

Ma még halálra eszem magam.

Holnaptól azonban nem foglalkozom vele.

Ha valami nincs, akkor megszűnik problémának lenni - alapon.