ébredés

nem kell oda mély kóma.

egyszer csak van az a nap, amikor évek múltán felébredsz.

nem előre belőtt dátum, de örökre beég a lelkedbe.

olyan mint egy második születés.

teszel, veszel - eltelik tíz, tizenöt vagy akár húsz év.

fogalmad sincs kivé lettél, mivé lettél.

kicsinyes harcaid vezérelnek. 

nem is a mostban vagy, hanem a múltban és a jövőben.

egyiken rágódsz, másikat tervezed.

majd ugyanúgy cseszed el az egészet, hiszen nem vagy jelen

és akkor eljön az ébredés napja

valami szőr lesz a szálon

leáll a gépezet

valaki nem megy el, vagy nem jön vissza

felborul minden. és a ritmusból való kiesés, leállítja a zenét

még táncolsz, megszokásból - de egyszer csak lelken ver a csend

az amelyikben egyedül vagy

és felébredsz.

ezek a pillanatok foglalják magukba az egész élet eszenciáját.

rövidek, de velősek

te a jelenben

egyedül

csendben

nem a balesethez hasonló a pillanat, amikor minden lepereg előtted

ez mélyen benned történik

átmos, lesokkol és kiráz

és ettől a ponttól csupán két alternatíva választ el

a tovább a jelenben - küzdelmekkel telve

vagy az önmagad mély altatása, fájdalmak nélkül

ennyi

nem több

egy pillanat az egész

- s onnan már nincs visszaút. 

mert az ilyent nem kilóra mérik

megjelenik és eltűnik, mint egy látomás.

hogy abban sem vagy biztos, hogy átélted - csak onnan tudod, hogy másként élsz

félelmekkel vagy reményekkel tele

mert végre a lelked is jelen van.