Van, hogy az embernek nincsen gusztusa a munkához, de alapjáratban mégiscsak az a legjobb, ha van hova menni.
Nem lehetnek másként ezzel azok az alkalmazottak sem, akik a hivatal által üzemeltetett különböző helyeken dolgoznak.
Nem szeretném sorolni a helyszíneket, ennek semmi értelme.
Az alaphangulat az közös, bárhova vetődnél is.
Tegnap végighallgatok egy telefonbeszélgetést. Az illető titkárnője valakit felhív. Nagy ember lehet, mert két szoros kört szalad hajbókokban.
Mondja, az igazgató úr szeretne Önnel találkozni.
Mire a pasas azt mondja, rendben, akkor holnap idejön.
- Nem - mondja a titkárnő. A holnap az már holnap. Legyen inkább hétfő. Mert a hétfő, mégiscsak hétfő...
Nem tudom és nem is akarom visszatartani a nevetést.
Az igazgató úr minden nap egy órát tartózkodik bent.
Egyéb iránt terepen van... akármit is jelentsen ez, a nagy, nemes egyszerűségében.
Mi magunk között ezt Péteren-nek hívjuk (pe teren...)
A Péterrel eltöltendő idő, magánügy - semmi beleszólásunk.
Ahogy abban se, amikor télvíz idején leesik egy eső, fellazul a jég felszíne. És az odarendelt hét (7) munkás, a meleg öltözőben elnyúlva, eldönti, hogy ezzel ma már nem is éri meg foglalkozni. Talán majd holnap...
Heten vannak. Mint a törpék. Csak ezeknek gusztusuk nincs a munkához. Mert ahhoz kedv kell. Nem játék. Ha nincs kedv, nincsen jól elvégzett munka sem. Csak monyókolás. Ők meg csak a becsülettel véghezvitt dolgokat szeretik.
Ha nyáron sétál arra az ember - akkor is hátast vet attól, ami a szeme elé tárul.
A fizetett nyolc órába, belefér a napozás, egy-egy otthoni elhalasztott munka elvégzése, számla fizetés, közös ebéd, vásárlás, telefonos ügyintézés, néhány vicces videó közös kielemzése és kapcsolatápolás.
Tegnap egy ilyen helyszínen tartózkodom éppen.
Mondom a felelősnek, hogy mire lenne szükségem a munkásoktól.
Egy kicsit később - mondja. Az értük felelős éppen kilépett buteliát cserélni.
Jól van, az nem sok idő, várunk - mondom.
Amikor a várakozás közel sem hozza a várt termést - elmegyek, abban a hiszemben, hogy mindent megbeszéltünk és előbb-utóbb csak megoldják 4-ig, amíg tart a munkaprogram.
Fél ötre megyek vissza.
A munkások javában otthon vannak, a kért dolgok meg sehol.
Végigpörgetem magamban, hogy hol érthettek félre egy leadott kérés, annak elismerése, a főnök, alfőnök, ügyvezető és brigádossal való egyeztetést követően.
- sehol.
Egyszerűen egy ilyen nap volt.
Amikor nem volt gusztusuk a munkához.
És valamit vagy jól, vagy sehogy.
A középút marhaság.
Lúzereknek való.
https://www.facebook.com/664760537254649/videos/1321082854720984/UzpfSTEwMDAwMjI5MTE1MDUwNjoyMTIyMTM4OTExMjA1Nzkz/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése