Kimegyünk sízni.
Az ember elindul a hegynek, a leánka a barátnőivel, a gyermek velem.
Hétágra süt a napocska, mégsem az ő napja.
Időnként elhatározza, hogy nem az ő napja, aztán kész. E szerint él. Ma is ezt a nótát játssza.
A felvonón végigbeszéljük, hogy mekkora veszélyeket rejt ez a történet. Igaz, hogy a mesét egy előttünk kiesett anya s gyermeke indítja be. Illetve a mögöttünk gyurakodó két idős barát, aki úgy verekedi fel magát a hegyre, mintha utolsó csúszásuk lenne.
A jeges út rátesz egy lapáttal. Izmaimba áll a görcs, így is maradok egész napra.
Úgy csúszkálunk le, hogy közben agyongondolja az egész történetet. Nem beleél a sízésbe, hanem ráél a sízésre.
Nem esnek jól az ereszkedések.
Feszes izmokkal, kattogó fejekkel és meg nem érkezett lelkekkel.
Körülöttünk mindenki heppi.
Mi csak pi.
A hó, a benne való közös mókázás jól esik.
A veszélyekkel járó cselekvés - veszélyeket is rejthet.
Ki tudja hányadszorra felmegyünk és nekivetkőzik a hónak.
Leheveredem mellé, hogy hagyjam kibontakozni zavartalanul.
A marháskodásba felfagyassza a bakancsait. Alig tudom levakarni a centis jeget róla, hogy megálljon rajta a kötés.
A kínlódásban az én bakancsomra is felfagy a hó.
Ekkor látom utoljára a pirulámait, gurulni lefele a hegyen.
Kínlódom, beleizzadok, nekivetkőzöm, fújtatok - nem megy.
Nélkülem nem indul. Ettől még jobban kiakadok.
Egy szót sem szólók. Nem szidom. Csak verdesem magamat a földhöz. Ez valahogy most egyensúlyba hoz.
Ekkor érkezik meg annak a baráti körnek az egyik tagja, akikkel együtt vagyunk.
Nyugis hangon, mint a nagyon betegekhez szoktak - rám szól:
- feküdj le. Most emeld fel a lábad. Jó magasra. Még magasabbra.
Megemelem.
- Most lekalapállak - mondja ugyanazon a semleges, de megnyugtató hangon.
Első alkalom amikor megkalapálnak.
Magasra emelt lábakkal.
Verőfényes napsütésben.
Egy hegyen.
A legjobb első alkalmak egyike.
Jó nekem itt lennem - idézem a Bibliát, égnek emelt lábakkal.
Hamar elkészülök.
Indulhatunk.
Innen már csak jó ereszkedéseim vannak.
Mint akit megkalapáltak feelinggel a nyakamon.
Hisztizhet egyik, kamaszodhat a másik, duzzoghat a harmadik - én jól vagyok.
Mint akit megkalapáltak.
Mert minden első alkalom ilyen marad.
Örökre emlékezetes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése