Kezdődik a Nagyböjt.
Végigolvasom a hogyanéljünknagyböjtiidőben szabálykönyv által ajánlott tizenkét lépést és elhatározom, hogy benevezek.
Aszongya a könyv értetted e, hogy mongyá le valamiről, ha magasabb szinteken játszanál - akkor egyszerre több mindenről. De ne csaljá!
Nagyszerű.
Húsról nem nehéz lemondanom, az csalásnak minősülne.
A kocsisok által átörökített nyelvezet az menyen reggeltől napestig - a bazdmeg rendesen kötőszó - ez elég magas szintnek tűnik.
A cigit nem tudom letenni, mert ha nem szívom, lehet, hogy egy lépcsőt lépek, de egyszerre tizenkettőt bukdácsolok, mert magam körül megölök mindenkit szavakkal, tettekkel és gondolatokkal egyszerre.
A jócselekedetek - ezt szeretem. Határozottan tág fogalom, belefér akármi is.
A szeretet nyelve - ezt is kenem-vágom, jöhet.
Csörög az óra - direktöman jobb lábbal kelek, mégiscsak első nap az elhatározások keskeny útján, nagyon nem mindegy hogyan lépem meg.
Beülök az autóba. Úgy bé vagyok szorítva értetted e, hogy hamvazó szerda ide vagy oda - párszor eszembe jut az előttem lévő és a hátam mögött lévő kedves édesanyja.
- Na ezt elbasztam - mondom ki hangosan tolatás közben.
Ütnék a számra, de már kint van.
Indexelek, a körforgalomban rámhajt a másik úgy, hogy ha nem figyelek - szavakkal és gondolatokkal - megüti az eladni kívánt gyönyörű szép autómat.
Megint cseszdmeg...
Magamban zsoltárokat dúdolok - de így nem figyelem a forgalmat - egyességet kötök a bennem élő Istennel - kezdjük elölről Uram, az irodától.
Jó is, hogy belátó voltam, mert parkolóhely semmi.
A hetedik kör után van hova bészuszakolni - addig legalább kimondom magam, s jöhet a tiszta lap.
Bent zajlanak a dolgok.
- Talán nem hétköznapra kellene essen a hamvazó szerda. Mondjuk jobb lenne egy hamvazó szombat vagy vasárnap, amikor a forgalom is kisebb, az emberek is kedvesebbek és a stressz sem társ.
De ez van, kész, ezzel kell valamit kezdeni.
A számat még csak, csak tartogatom- de a gondolataim ettől a megszorítástól, külön életre kelnek.
A lépcsők semmit nem írtak a Nagykönyvben a gondolatok fékezéséről.
Eszembe jut Popper - valami olyasmit mondott, hogy a gondolatokkal nincs baj. A tettek mezején kezdődik a probléma.
Megegyezem fejben magammal, hogy akkor mostantól gondolok amit akarok, kifele vágom magam nagyvigyázba . Na így már más. Lassan működik is.
Teszek veszek, gondolok.
Kevesebb az önostorozás, áramlik a szeretet tátti, még a végén megszokom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése