2019. március 19., kedd

csáknoriszok kora

Mától nem lesz vizünk.
Ahogy sok más marosvásárhelyinek sem.
Többek között olyanoknak, akik fizetnek. Ahogyan mi is.
Napirenden, nulla lej tartozással - de egy mindenkiért, mindenki egyért.
A gyerekek a zuhanyzás miatt aggódnak.
Szegények - fogalmuk sincs, hogy víz nélkül se főzés, se fogmosás, se mosogatás, se takarítás, se tiszta ruha, se vasalás, se vécézés.
Napok óta fel van bolydulva a lakótársulás. Főleg azok, akik nem fizetnek. 
Ők már pontosan tudják, hogy nem is lesz honnan.
Különböző konspirációs elméletek látnak napvilágot és terjednek szájról-szájra.
Esetleges megmentőkről, akik majd kézbe veszik az ügyet és elsimítanak mindent.
A tömbház előterében találkoznak azok, akik eddig még köszönőviszonyban sem voltak és szóba elegyednek.
A flörtök, kétértelmű kacér pillantások idejét átveszi a bővített mondatokkal történő beszélgetések kora.
Magyar öleli keblére a románt és siratják együtt az elveszett rendszert.
Közben megérkezik egy fizetésképtelen szomszéd. Hétszázlejes parfümfelhőbe burkolózva. Így legalább mindenki megfogózkodhat a tartozásában. 
Van valami varázs a krízisben.
De a katarzis még várat magára.
Miközben mi tamások, megengedünk egy kád szomorú vízet. Aminek egyszerre lesz célja és küldetése minden. Minden is.
A gyermek megszólal - most akkor ebben fogunk fürdeni napokig?
A kérdés lebeg egy darabon, majd nekiverődik a felmosóvedernek.
Senki sem válaszol.
Délutánra teljes a káosz.
Az izzadt hónaljú lakótársak visszafogottan gesztikulálnak.
Estére összeül a felmentő sereg.
Kidolgoznak egy tervet.
Nagy krízisek, nagy megoldásokat szülnek.
Másnapra megjön a víz.
A büdösek szabadot vesznek ki, a szépek parfümmel fedik el kipárolgásaikat.
Közeledik a választás.
Remélem mindenki tudja, mennyire fontos a víz.
Nem annyira, mint a villany - mert net nélkül halottak vagyunk.
Enni, inni nem muszáj - de megosztani a bánatunkat létszükséglet.
Van ebben a víznélküliségben egy rejtett fenyegetés.
Ez tudniillik az első szintje annak a penitenciának, amiben akkor részesülünk, ha majd elfelejtjük, hogy mit várnak tőlünk.
Azok, akik megmentettek.
Csakis azok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése