Éppen pályázni szeretnék alkotói ösztöndíjra.

Érzem, hogy nem fogom megnyerni.
Még nem vagyok készen rá.
Mégis jó volt ez az időszak arra, hogy átolvassam az írásaimat.
Amúgy soha nem tettem volna.
Nem ez a leglájkoltabb írásom ugyan, de ez az én kedvencem. Fogadjátok szeretettel.
Ígérem, este újabbat írok :)

Nem minden eladó, ami a kirakatban van

Abban az esetben ha vendégeink jönnek és bizony nem akarjuk megkínálni a nagymama oltári hájas tésztájából, hanem csak a silányabb bolti zserbóból - nos a hájast eltesszük valamerre, mert különben kínálgatás nélkül is elkel.

Vagy ha van egy Isteni jófajta pálinkánk, amit tényleg különleges alkalmakra tartogatunk - akkor azt sem fogjuk kitenni az asztalra, a többi felkínált ital mellé, mert poharanként elfogy.

Ez nem rosszindulat, szűkmarkúság, fukarság vagy smucigság - mert mi ettől lehetünk kifogástalan vendéglátók - hanem egyszerűen elővigyázatosság. Mert az a valami valóban különleges alkalmakra van fenntartva.

Ma amikor dolgozni mentem - már ballagási lázban égett Vásárhely.

Reggel nyolckor összefutottam egy szegény kis madárkával, aki az időhöz képest alúlöltözve szedte a kis vékony lábacskáit. Elmosolyodtam. Eszembe jutott az utolsó oszi óra...

Nem sokkal késöbb - alig egy órára rá elindult a többi diák - ki családtagokkal, ki egyedül.

Volt valami közös ezekben a ballagásra igyekvő lányokban. Ami engem speciel katasztrófálisan mellbevert. Kivétel nélkül (!) - kurvának volt öltözve minden.

Namármost - vagy rossz helyen voltam rossz időben.

Vagy a prostituáltak esti tagozata ballagott éppen.

Vagy az ítélőképességem hagyott el - nem tudom. De tény, hogy ledöbbentem.

Elmondom mit láttam, hogy ítélj te magad.

Fiatal, gyönyörű lányokat a következő ruházatban: szűk, sztrecs (gumirozott), fekete, lyukamkintmini, mellem felnyomvaskint dekoltázzsal és olyan de olyan magas topánkákban, hogy a látványba is beleszédültem.

Az elsőnek a szemében lévő bárgyú szelídsége ejtett rabul. Fázhatott szegénykém - a halvány bőrét óriásnagy libabőrök díszítették és valósággal imbolygott azokon a hatalmas platformokon.

A másodiknál csettintettem is. Ejha... ez nem lehet véletlen. Ő a csudája eltakarása érdekében, ami minduntalan makacsúl elő akart bújni és rámosolyogni a világra - hol egyik, hol másik felén rángatta le a ruháját. Ami eleve fizikai lehetetlenségnek bizonyúlt, hiszen a ruha az akkora volt amekkora. Gumi ide vagy oda.

A harmadikat büszke édesanyja kísérte.

Boldog volt, hogy né a lánya csurdén van. Ugyi milyen szép a pinája?

Az apuka, mint egy pályatévesztett testőr zavartan nézett jobbra meg balra - de a tekintetek szabadok akár a madár - és akár a ruhából előbújni akaró kis rózsaszín csuda. Neeem lehet annak parancsolni, te...

S akkor magambanéztem.

Nem volt a lelkem legsötétebb bugyrában sem irigység.

Valamikor az én bőröm is éppe ilyen hamvas volt.

Valamikor az én pinám is volt rózsaszín.

Valamikor az én seggem is volt almakerek.

És éppen most egyáltalán nem fáj, hogy annak lassan ... hú bazdmeg...hány éve is? Na mindegy. Mert nem ez a lényeg.

Szóval. Elgondolkodtam.

Az anyán. Aki boldog, hogy a gyerek csudája kint van. Az igazgató előtt, a tanárikar előtt, a rokonok előtt. Me ugyi milyen szép?

Számomra például - s nem vagyok prüd - már egy csurdé gyerek is visszatetsző tömegben.

Fel sem fogod hogy mennyi a beteg ember!

S akkor meg minek?

Hol volt az-az anyuka - kérdem én - aki adott öt, tíz, tizenöt millió lejt annak a leánkának, hogy vegyen magának egy gumizsebkendőt és azt, feerőszakolja magára ruha gyanánt???

És hol volt az-az apuka - aki nemrég még fiatal volt és tényleg nem kötötte le semmi más - mint a szabad szex?

Hogy megmagyarázzák:

Fiam - ha kitetted a kirakatba, kínálkodol, akkor azt jelenti, hogy kóstolható és elvihető. Tessék csak tessék, bátran - zamatos, ropogos mellek és üde rózsaszín pina. Vigye aki akarja. Vigyen belőle mindenkinek.

Szal... emberek, én nem vagyok maradi - de engedjen meg a világ. Tényleg ez a divat? Ma a kurvaság a menő. Orrba szájba?

S a határok hol vannak?

Ki a franc rugta fel az összeset?

Mert én esküszöm - hogy ha a lányom ilyen bohócot csinálna magából - megkeserülné. Mert levetköznék én is. És együtt mennénk csurdén a ballagásra. Hogy jó hangosan röhögjön az igazgató, a tanári kar, az osztálytársak és a rokonok. S ha duzzogna, lehet hogy még topless is maradnék, néha-néha kavarva egyet himbálózó melleimmel a nemlétező legyek nyomába.