Nem tudom mekkora lehet a valós munkanélküliségi ráta Maros megyében. Az AJOFM ez évi jelentése szerint visszaesőben van, hiszen míg a tavalyi évben 6% körül mozgott, az idei évben már 5%-on van. Ezek a nyilvántartott somerek, ugyebár. De mi a helyzet azokkal, akik évek óta nem dolgoznak és már nincsenek benne a jelentésekbe? Mert ez utóbbi százaléka felbecsülhetetlen.
Tény, hogy bármely napszakban az utcák tele vannak éppen nem dolgozó fiatalokkal és felnőttekkel. Nyáron a Marospart és Weekend bármikor érkezzél zsúfólásig tele van.
Valljuk be őszintén - dologkerülő kultúra szülőttjei vagyunk.
Akik jobb szeretünk beszélgetni a mukáról, tervezgetni a jövőt, mint építeni azt.

Nem egyszer hallottam kortól, nemtől, vallási meggyőződéstől és intelligenciától, végzettségtől függetlenül - több ember szájából, hogy jajjj, én azért a pénzért fel sem kelek...
Tudod, az van, hogy legtöbb helyen a főnöki beosztás foglalt.
És még mindig divat a ranglétra. Hogy lentről kezdem, bizonyítok, haladok és ha úgy adódik, hogy jó helyen vagyok jó időben, esetleg elcsíphetek egy jobb pozíciót. De semmiképpen nem egyből.

A fiatalok zöme vallja, hogy városunkban nincsenek munkahelyek. Nincs kínálat a szabad munkaerőpiacon. Nos, azon van - csakhogy mindenki álomvilágban él. Egyből bankigazgatói fizetést szeretne. Ami nem is csoda, hiszen az árak és azok kaótikus emelkedése megkövetelné azt, de sajnos attól még álom marad.
Sokan szaladtak és egyre többen menekülnek külföldre.
Utálom azt a mondást, mely szerint ott sincs kolbászból a kerítés... de igaz. Nincs. Keveseknek jön be a számítása. Kidolgozzák a lelküket, hogy rendes fizetéshez jussanak. Hogy úgy érezzék, megérte feladni az ismertet, a biztosat, a megszokottat, az otthonit.
Legjobban tegnap éjjel fogta meg egy a tömbházamban élő úri cigányné a dolgokat. Cigiztem a teraszon, miközben ő kutyát sétáltatott. Telefonon beszélhetett külföldön élő barátnőjével, aki hallhatóan arról faggatta, miért nem megy vissza külföldre. Íme a válasza:
- tudod...itthon vagyok. és ez mindennél többet ér. nem beszélve arról, hogy kint sokkal többet kell dolgozzak ugyanezért a pénzért...
Tehát, összegezve: itt is lehet keresni, vannak jó helyek, meg is lehet azokat idővel találni - csak türelem és kitartás kell hozzá. A gyümölcstermés nem egynapos folyamat. Hosszú idő, amíg a mag szárba szökken és termést hoz.

Napokig hírdetgettem egy állást.
Igazán vonzó, kedves, biztos, könnyű kis meló.
Átmenetileg bárkinek jól foghatna.
Sokan keresnek meg mindenféle bajokkal, többek között a munkanélküliség égető problémájával is.
Ezzel szemben alig pár ember lézengett az ajánlatomat kihasználva a helyszínen a megegyezett napon.
Nem lepődtem meg.
Mindenki minimum egy cethalra vár.
A pirkát ki sem halásszák.
Nincs baj ezzel, csak akkor nem kell sírni.
Neki kell fogni kövenként építgetni a jövőt.
És nem csak álmodozni róla - mert:
Ábrándozás az élet megrontója,
 Mely, kancsalúl, festett egekbe néz. Vörösmarty M.