A mai modern társadalom két közkedvelt és általánosan elterjedt tabúja: a szex és a házasság.
Vagy nem beszélünk róla, vagy ha igen, az mindannyiunk számára kellemetlen, így hát igyekszünk torzításokba burkolózni az igaság elől.

Még eddig minden egyes alkalommal elmarasztalás volt az osztályrészem, ha egyik vagy másik témához nyúltam.
Nem bírják hallani az emberek.
Nemrégiben egy baráti társaságban, ahol még beszélünk a szexről meg a házasságról - valaki megkérdezte, hogy milyen a szexuális életem.
Összeráncoltam a homlokomat és elkezdtem őszintén megfogalmazni a válaszomat.
Mire megrökönyödve közölték, hogy nem illik ilyenkor őszintének lenni. Az őszinteség kellemetlen. Maró hatással bír, akár a sav.

Az őszi nyaralás alatt sem tudta elkerülni figyelmemet az igazság.
Lépten nyomon, egymás társaságában kényelmetlenül és fájdalmak között tengődő magányos emberek, a házasság alibije alatt.
És csinálják, bírják, eljátszák.
Közben meg elmegy az Élet. Suuuuuuuuuuuuh.
S kész.
Utolsó években még marnak egy -egy rágós falást egymásból, aztán annyi. Jön a fekete özvegy szezon.
A jaaaaaaaaaaaaaaaaaj, szegény Karcsika...vagy Marika. Áldott jó lélek volt. Istenem, hogy szerettük egymást... - hatásszünet. Amióta elment, már a kenyér sem az igazi...
Ahogy addig sem volt.
Csakhogy az idő és néhány fortélyos énvédő mechanizmus állandó készenlétben áll, hogy bármi áron megvédje a személyiségünket az  összeomlástól. Aminek előidézője lehet például a kiméletlen őszinteség.
Jobb tehát a meleg szar, mint a hideg zuhany.

Ismerek egy kis nőt. Sőt, kettőt.
Kapcsoltuk szokványos.
Tehát ha valaki úgy gondolja, hogy róla szól a sztori, most szólók, téved.
Szól rólam, rólad, bárkiről - aki egyszer csak felébred és feleszmél.
Az egyes számú kis nő felébredt.
Igaz későcske, de fel.
Fogta magát és kilépett egy egészségére káros kapcsolatból, gyerekestől, mindenestől.
És élete lett.
Tanúlt, munkát kapott, amit meg is fizetnek, öltözni kezdett, kirándulni, barátokat szerezni, színházat látogatni, lenni, vanni, akarni, szeretni, örülni.
A kettes számúra ebben az időszakában talált rá.
A kettes számú lelkileg a porban fetrengett.
Az ura ugyanis minden egyes alkalmat megragadott arra, hogy kicsinálja.
Egyes nem tett mást, mint példát statuált.
Frissen tanult önelfogadásról, jobb életről, kilátásról, önbizalomról, stílusról, lendületről.
És a kettes imádta ezt.
Először csak csendben, majd egyre nyilvánvalóbban.
Ekkor kezdődtek el a gondok.
Kettes számú férje ugyanis összeomlott.
A nő, akinek a hátán évtizedek óta taposott, csimpaszkodott, nyújtózódott - egyszer csak megrázta magát és felállt.
A pasas most is beteg.
Vagy csak megjátsza?
A lényeg, hogy a sztorinak itt nincs vége.
Nem is lesz.
Tanúlsága annál több.
Például, hogy nem állhatnak az ember hátán egy életen át bűntetlenül.
Mert egyeteln egy lelket sem arra hívott el az Isten, hogy élősködőket hordozzon a hátán egy egész emberöltőn át.
Érted?