2013. szeptember 5., csütörtök

Isteni Gondviselés

Bármit is jelentsen,
Kinek mit jelentsen,
Nekem mit jelentsen?...

Van egy család, talán már írtam róluk, nem tudom.
Egy mama, aki súlyos krónikus beteg. Egyedül nevel mikor hány gyereket. Azért mikor hány, mert amikor a fiatalok megunják rendezni, gondozni, nevelni gyerekeiket, egyszerűen odalökik mamának. Aki örül nekik és szeretettel neveli, gondozza, ápolja őket.

A legkisebb óvodás korú. Most lesz kiscsoportos. Aranyos, szép kislány. Imád egyedül játszani, könnyen barátkozik és a hatalmas nyomor ellenére is, jól tápláltnak tűnik. Pirospozsgás arcocska, bodri hajacska, nem sovány, de nem is puffadt, éppen jól van. Igaz, hogy a cipőcske nagy neki és már vásott is, igaz, hogy a ruhácskája előtte már hat generációt kiszolgált, de amikor elmosolyodik, kisüt a Nap.

Valamelyik nap olvasom, hogy a helyi RMDSZ gyűjtést szervez szegény családok megsegítésére. A cél tanszerek vásárlása, hogy minél több hátrányos helyzetben lévő gyerek, gondtalanul el tudja kezdeni az iskolát.
Állandóan bennem vannak Gondosék. De most hírtelen végighasított a lelkemen a gondolat - honnan cipő, ruha és tanszerek ennek az én kis családomnak?
A gondolatban benne - kapok valami élelmiszeradományt, amit azonnal oda is adok. Hálálkodnak, Isten tudja ettek-e már valaha hasonlót, míg nálunk mindennapos...
Mire délben megkeres valaki éppen itt a Fb-n, hogy szívesen segítene egy nehéz helyzetben lévő családot, most iskolakezdés előtt.
Kapóra jött.
Persze, hogy Gondosék.
Tovább már álmodni sem merek, mire kicsit később szól, hogy még egy család beleférne.
Repesek az örömtől.
Hívom Gondosnét.
Közben ők már a segítségemmel előző nap felvették a kapcsolatot.
Bejön és meséli.
Felírták neki a Sanaxot. Tudatosan nem veszi be, mert hallucinál.
Délelőtt éppen osztályozták a semmit.
Nincs cipő, nincs ruha, nincs füzetre, írószerekre, táskákra, könyvekre...
Azt mondta a gyermekeknek ne csüggedjenek, majd az Isteni Gondviselés kiteremti. Két hét alatt bármi történhet, akár csoda is.
Közben aznap délután hívja a hölgy és elmondja, hogy rajtam keresztül, meg tanszerek és iskolakezdéshez szükséges miegymás.
Első reakciója előkapni a Sanaxot és megszámolni.
Hogy most akkor hallucinál vagy tényleg igaz?
Csak másnap nyugtatom meg, hogy tényleg igaz és nem a Sanax és nem egy rossz vicc.
A szemembenéz és mondja:
el tudja maga képzelni kedves, hogy mit jelent ez nekünk?...
És akkor őszintén mondom:
Nem.
Mert nem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése