Amikor unóka születik a családban a nagyszülők - gondolok itt elsősorban a Nagymamákra, elkezdenek furcsán viselkedik. Mivel már abban az életkorban vannak, amikor számukra a lelki és mentális a valóság, a születés pillanatát hatalmas előregyártott elméletek, stratégiák és mi lesz ha...- hipotézisek előzik meg. Bekészülnek, bemosakodnak a feladatra.

Az anya nem tud ennyire mályen felkészülni.
Mert őt ugyebár visszafogja a bemosakodásban a saját fizikai korlátoltsága, fájdalmai, és az állapottal járó nehézségei.
Nem így a Mamákat.
Nem is csoda hát, hogy első útjuk a baba születését követően a szülészetre vezet.
Kész repertoárral arról, hogy ki hol fog ülni, állni, feküdni, ki mit fog mondani, a baba hogyan fog festeni, mit fog pislogni és talán el is mosolyodni a Mamával való első találkozáskor.

Ez az anyákat számtalanszor feszélyezi.
Mindez nem fogalmazódik meg elsőre, de számos konfliktus forrása lehet az elkövetkezendőkben.
Nem sok időre rá, ahogy a baba hazakerül - az első hat hét nem is szól másról, mint hatalmi harcokról, amik mind mind arra mennek ki, hogy ki foglalja el az első helyet a baba életében.

Szegény anyuka közelharcot vív a Nagymamával, vagy ne adj Isten Nagymamákkal, hogy neki is szava lehessen saját gyermeke nevelésében.
Ha túlzottan vehemensen harcol előfordulhat, hogy a Nagymama vagy Nagymamák szövetkeznek az apukával ellene. Mondván, magyarázván, hogy a szülés utáni állapota okozza furcsának tűnő viselkedését. Szegény újdonsült apuka - csak egy bűnbakkot keres a nemkívánt helyzetre. Az anyját nem okolhatja. Marad hát a szerencsétlen feleség - aki annyi mindenért hibás. Megváltozott külsejéért, elfoglaltságáért, hormonok okozta hangulatváltozásaiért és hadd ne soroljam tovább. Apa, a második helyre szorulva, boldogan, de zavarodottan veti bele magát feleségével szemben folytatandó harcába, amit a Nagymamák oldalán vív.
Miért is?
Ki miért.
Mama az első helyért. Egy új célért. A feltétel nélküli szeretetért. Azért, hogy ismét fontosnak, hasznosnak és nélkülözhetetlennek érezhesse magát.
Apuka az első helyért, a jó szexért, a jó szexért.
És anyuka - a saját életéért.

Ma láttam a játszótéren mindezt a saját szemeimmel.
Egy apukát és egy nagytatát, ahogy hülyét csináltak magukból és egymásból a gyerek figyelméért. Pedig szegény gyerek nem akart egyebet, mint élvezni a társaságukat és önfeledten játszani.
Apuci megmutatta édesapjának: te soha nem játszottál így velem, mindig elfoglalt voltál, nem volt rám soha időd, ne lépj közel hozzá, őt nem veheted el tőlem, ő az enyém.
Tata: én támogatlak benneteket anyagilag, függtök tőlem, ha én nem lennék, éhen halnátok, most nőttem fel a feladathoz, engedj közel.
Aztán Tata feladta.
Ekkor néztem meg közelebbről.
Igazi gazdag üzeltember.
Jó kocsi, márkás ruhák és cipők, gondosan őrzött és védett test, profi fodrász nyirta haj. A szeme...az furcsa volt. Nem tudtam olvasni.
Aztán megjelent egy tinédzser lánycsapat félmeztelen.
Ekkor sikerült kinyitnom a tekintetében lakó könyvet.
Falta a szemével a nála negyvenhat évvel fiatalabb lányokat.
Akik szépek voltak és üdék.
Ekkor értettem meg az apukát.
Bazdmeg...
Hogy mik nincsenek.
Egyetlen egy szituációban mennyi minden lakik.
Nem szabad belelesni ezekbe a titkokba.
Olyanok mint a századik szoba.
Na most aztán cipelhetem...