áldozat

Egész életében tanár akar lenni.

Gyermekként minden szerepjátékát áthatja a pedagógia.

Vagy ő tanít, vagy őt tanítják.

A szülei nem támogatják.

Ebben a hivatásban nincs pénz - mondja az apja.

Sem tisztelet - tromfol az anyja.

Aztán beletörődnek.

Az anyja a háta mögött még dicséri is. Ezt ugyan másoktól tudja meg, de mégiscsak visszacsatolás.

Nem a hagyományos úton indul el.

Valami újat, többet, emlékezetesebbet szeretne átadni.

Határozottan emlékszik középiskolás kora minden egyes tanárára.

Azokra is akiktől viszolygott, ahogy azokra is akikre felnézett.

Ezek mindig mást, többet, korlátokon túlit hoztak.

Ettől váltak naggyá.

És az emberségtől, amiről példát statuáltak.

Ilyen szeretne lenni.

Ember, akire felnéznek, többlet, amit képvisel.

Nem is tanítani szeretne, hanem formálni. Életre. A vizsgák, mint pontosan tudja - másodlagosak ebben az egyenletben.

Iskola másként héten elhatározza, hogy megmutatja városának azokat a kincseit, amik maradásra késztetik.

Nem sok van, de meghatározók. Egytől-egyig.

A kamaszok álmosan sorakoznak az iskola előtt.

Nem tűnnek cseppet sem izgatottnak. Inkább érdektelenek.

De ő tudja, hogy ez csak egy álarc.

Alatta felnőtt testben élő gyerekeknek ugrálnak az izgalomtól, várva, hogy mikor mikor indul el már a csoport eleje.

A múzeum nem vált ki belőlük semmilyen reakciót.

A torony selfiek helyszínévé degradálódik.

A megyeiben a fiatal könyvtárosok segge nagyobb sikert arat, mint bármi más.

A húr a Kultúrpalota előterében pattan el.

Nem a szívében - azt már a múzeumban elhagyta. Hanem a fejében.

A diákok a telefonjaikat kezelve azon agyalnak, hogy mikor lesz már vége ennek a tortúrának.

Pedig a kedvence van hátra.

A kiállítások kiállítása.A forrás. Ahova töltekezni jár. A legszentebb szentéjek egyike. S ezek a seggfejek nem tisztelik.

Arra sem veszik a fáradtságot, hogy felnézzenek.

Üvöltözni kezd. Torka szakadtából. Olyanok mond, amikbe ő maga is belepirul.

A diákok döbbenten hallgatják.

Nem értenek semmit.

A jó fej tanárnő bepöccent. 

Vannak akik filmezik. Később még jó lehet valamire.

Darabokban hordják ki az idegeit.

Ekkor dönti el, hogy kész, ennyi volt. Nincs több, amit adhatna.

Talán mégiscsak a szüleinek volt igaza.

Ki tudja?

Mert ő már soha. Mindene az oltáron maradt. Ami alatt a fiatalok gyújtottak tüzet.