szerelem

A bevásárló központ közepén áll egy autó.

Eddig is álltak autók itt, mindegyre más, de ilyen még soha.

Amikor meglátod az igazit - felismered. Nem hezitálsz. Azonnal tudod. Hogy szívdobbanásból, vagy talán abból, hogy egy pillanatra teljes csend lesz, mintha újraindulna minden az új időszámítással, amikor már melletted van az igazi és soha többé nem lehetsz egyedül - nem tudni. Talán egy kicsit minden együtt. De nem lehet elmulasztani.

Aznapra nem volt programja.

Igaz más napokra sem - de felnőttként, megtanulta, hogy a túlélés záloga a kis lépések szentsége. Hogy nem az egészet nézzük, hanem csak az előttünk álló lépést.

Arra van erőnk.

Együtt az egészre alig.

Ténfergett és nézte a vásárló tömeget.

Anyákat, gyerekeikkel, családokat, kisebb baráti csoportokat, kávézó férfiakat és nőket, majd az autót.

Aztán csak az autót.

Mert szerelem volt első látásra.

A színe, a formája, a méretei, az illata, az árnyéka a kifényezett járólapon.

Nem az volt a lényeg, hogy a valóságban majd soha nem lehet az övé.

Hanem a pillanat.

Amikor megállt az idő.

Ahonnan újraindult az időszámítás.

Autó előtt - autó utánra hasítva a fájdalmas valóságot.

Nem vezetni akarta, nem betörni, nem a megszokott hétköznapok részévé tenni, nem megunni, elhasználni és használati tárggyá degradálni - hanem csodálni.

Csak csodálni.

Így aztán minden nap eljött.

Volt, hogy leült egy kicsit messzebb és onnan nézte.

Ahogy voltak olyan napok is, amikor közelebb ment.

És álmodott.

Közös múltat - amikor még nem voltak egymáséi, csak készültek az ismerkedésre.

És közös jelent, amikor együtt álmodhatták a jövőt.

Mert ez volt a legszebb.

Az álom. A vágy. A megfeszült jelen, mely eltakart minden fájdalmat.

Ennél szebbet még soha nem élt meg.

Aztán, egyik nap, amikor végre eljött, hűlt helyét találta az autónak.

Elvitték.

Hiába gondolkozott kétségbeesetten, nem volt kitől érdeklődnie.

Az ott dolgozók nem ismerték a céget.

Fogalmuk sem volt az új időszámításról. A napról, amikor kitágult a pillanat.

Ők nem tudtak semmit.

Szürkén és szűkösen élték mindennapjaikat.

Autóikba ültek, ideutaztak, dolgoztak, vezettek és hazamentek.

Nem ismerték hírből sem a vágyat vagy szerelmet.

Használtak, fogyasztottak, vettek, eladtak, éltek.

Ő nem.

Ő álmodott.

Megszentelt, szeretett, csodált, szenvedett.

Ahogy az ember csak abban a másik valóságban képes.

Amely csak az övé. 

Hazafele a maxin eldöntötte, soha nem vesz ilyen autót.

Az első szerelem az szent.

Még a végén megütnék, vagy elromlana, vagy betörné, vagy agyonpakolná, vagy nem tartana rendet benne. Azaz megszűnne a vágy és tisztelet.

És az első szerelemhez ez nem méltó.

Csak az a másik, alternatív valóság.

Amit a vágy választ el a valóságtól.

Mert ahogy valósággá válik, azonnal átveszi a helyét a beteljesedés.

Ami mindennek gyilkosa.

Pláné azoknak az álmoknak, amit úgy hívunk - szerelem.