2019. május 13., hétfő

meglepetés

Megszülöm az első gyermekemet.
S társadalom elégedett, én boldog.
Persze, hogy hízom vele. Az ember lánya egész életében a terhesség időszakára készül.
Tévhit, hogy a lányok menyasszonyok szeretnének lenni. A lányok terhes nők akarnak lenni. Hogy visszasüppedve a három éves kor körüli dac korszakba - akkor követeljenek vagy utasítsanak vissza mindent, amikor senki sem számít rá.
Persze, persze, a hormonok. Még jó, hogy van mivel betakarózni, különben felháborítóan átlátszó lenne.
Ott volt a smucig, mindig beosztással élő férjem. Akin végre revansot vehettem.
Nyáron narancsot, télvíz idején szőlőt, éjnek idején kovászos uborkát követeltem, mint egy neveletlen napközis.
Ő meg, akinek éppen a fiával voltam terhes, futott.
Rettegett attól, hogy elveszítem a gyermekét.
Rettegtem attól, hogy nem fogom tudni kihasználni eléggé ezt a rendelkezésemre álló pár hónapot.
A szülés előtt olyan voltam, mint a kék bálna. Igaz a gyermek sem hagyta magát.
A sok egzotikus gyümölcs és éjszaka bekebelezett kovászos uborka megtette a hatását.
A szülés könnyen ment. A bálnák eleve könnyen szülnek.
Majd szinte második hónapban ráuntam a tömény dekadenciára és elhatároztam, hogy visszavedlek azzá a nővé akibe beleszeretett.
Nem volt könnyű.
Nyolcvan kilónál az ember inkább remény vesztett, mint motivált.
A liftet lépcsőre váltottam, a vacsorát eltöröltem, a lisztről, cukorról teljes mértékben lemondtam és elkezdtem edzeni.
A kilók úgy hulltak rólam, mint vizes kutyáról a bolha.
Mire készen álltam a magam 58 kilós verseny súlyával, hogy ismét meghódítsam a világot, teherbe estem.
Persze, örültem.
Megint jöhet az éjszakai defilálás narancshéj, asztalt gyümölcsök és kaki után.
A férjem már meg sem lepődött.
Egyik este az íróasztala mellett találtam.
Épp azon elmélkedtem, mit is kívánhatnék.
Abban a hitben, hogy másnapi óráira készül, mosolyogva hajoltam fölé.
Tudod mi volt előtte?
egy táblázat. 
Éppen azon dolgozott.
A meglepetést, mint ismeretlen tényezőt szűrte ki a hétköznapjaiból.
külön oszlop volt azokkal a borzalmas kívánságokkal, amikkel ki szoktam ugrasztani a meleg ágyból, külön az üzletekkel, ahol ezeket kapni lehet, majd külön az árakkal és nyitvatartási időkkel.
- Gondoltam, ezt így összerakom - magyarázta.
Én meg arra gondoltam - talán ezért is szerettem meg ezt az embert és hagyom, hogy mindegyre felfújon, mint a kék bálnát, mert mellette mindig tudni fogom, mi az ami igazán lényeges.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése