#márha

Azt mondja nekem, hogy házassági felkészítőket tart.

Tényleg? - mondom

Hát persze.

S hallod-e - furdal a kíváncsiság - te mióta vagy házas?

Nem vagyok házas - mondja.

S akkor honnan tudod mire is készíted fel az embereket?

Pont te kérded? - vágja hozzám. Te szakember vagy. Hiszen tudnod kell. Megfelelő képzést kaptam erre. És természetesen folyamatosan kutatok a témában.

Szakkönyvekben? - kérdezem minden rosszindulat nélkül. Inkább csak kíváncsiságból.

Igen! A legújabb kutatások eredményei, kísérletek, elméletek, stuff.

Hát az fasza - mondom.

Legalább párkapcsolatod, valakivel megosztott ágyad, asztalod, házad, szekrényed, fürdőd, autód volt e? - kérdezem rendületlenül.

Nem! De a témának szakembere vagyok.

Nagyszerű. Nincs több kérdésem - mondom.

Te most tényleg lenézel engem? - kérdezi megdöbbenve.

Miért, mondtam én ilyent?

Nem. De a kérdéseid zavarba hoznak. 

Engem meg a válaszaid - mondom.

Szerinted én nem vagyok megfelelő ezeknek a felkészítőknek a levezetésére?

Szerintem csak nem vagy elég hardcore - mondom.

Mire gondolsz?

Hát a házasságra. Amit tényleg nem a papír tesz. Hanem a nagy szerelmes szimbiózist követően a valóságra ébredés reggele. Szembesülés azokkal a darabokkal, amit ráaggattál szerelmed tárgyára, s ami neki bosszantóan kényelmetlen lévén, mindent levedlett és a kapcsolat közepébe hányt.

A felismerésre, hogy folyamatosan vannak pillanatok, amikor egyszerűen könnyebb lenne csomagok nélkül meglépni, mint a hatalmas csomókat kibogozni.

Az állandó embertelen fegyverekkel vívott harcokra - amik után szépen fel kell takarítani és el kell ásni a csatabárdokat.

A hamvaiból újraélesztett szerelemre és szexualitásra, amit mindketten nagy műgonddal semmisítettek meg.

Az ínséges időkre, amikor körülötted minden kísért, de te állhatatos maradsz. Egyetlen dologba kapaszkodva - s az az egyenes gerinc, ami emberré tesz, ami megengedi, hogy ne harákold szembe a tükörképedet.

A megsemmisülések és újjászületések okozta fáradtságra.

A szakaszok - vagy fejlődési ciklusok, ahogy te mondanád - előidézte érzelmi kidöglésre.

A szerepek és játszmák alantasságára, amit mindegyre igyekszel lemorzsolni, hogy tiszta kapcsolatban élhess.

Hogy élvezni tudd a szexet évek után is.

Ilyesmikre bari.

És még sok minden másra.

Erre értem a vagányságot.

A teremtő és pusztító erőkkel való zsonglőrözésre.

Mindezt a hétköznapi életben.

Úgy, hogy közben gyermekeket nevelsz, kultúrálódsz, szakmailag helyezkedsz és növekedsz, ellátod a hétköznapi teendőidet és mosolyogsz.

Nem vihogsz, vagy röhögsz, hanem bentről mosolyogsz.

Erről írnak e szakkönyvek?

Pontosan tudod, mennyit és mit írnak a szakkönyvek.

Mindent és semmit.

Mert vannak dolgok, amik nem foghatók szavakba.

Meg kell járni, érezni és élni kell. Tanítani nem lehet.

Esetleg tanulni.

Már ha elég hardcore az ember.