Ekezetek nelkul...
Elnezest nem mukodik a sajat munkaeszkozom –
igy hat aki beeri ezzel is es sikeresen dekodolja, hat marja...
Tegnap delelott egy ujabb forgatokonyvvel
kellett szembesulnom.
Ezuttal a sajatommal.
Azt hiszem hatalmas volt benne a tanulsag,
hiszen almomban sem gondoltam volna, hogy ennyire merev lettem. Valoszinu ez is
a korosodassal jar egyutt. Marmint, hogy nem szivesen mozdulok ki sajat
konfortzonambol – ha meg megis meg kell tennem, hat igyekszem elore eltervezett
menetrend szerint megtenni. Ha meg nem sikerul, hat jajj annak, aki modositani
probalt ezen.
Eppen egy kampany kellos kozepen allunk.
Tegnap – utolso percek, utolso perceben
ertesitettek bennunket arrol, hogy modunkban all talalkozni vasarhely
legfontosabb embereivel, akik hajlandoan idot es energiat szanni arra, hogy
vegighallgassanak bennunket a terveinkrol.
A fonoknom egy gyors mustrat tartott az
irodaban, majd kimondta a nevet.
Olyan volt mint feleltes elott az iskolaban.
Mivel imadtam tanulni soha nem kellett felnem,
hogy hirtelen vagy varatlanul feleltetnek – de maga a szituacio es annak a
kiszamithatatlansaga – az ember torkaba gyurta a golyot.
Ez most sem tortent maskent.
Nem a felkeszuletlenseg miatt – ismetelten –
hanem a kenyelmi zonam elhagyasa miatt, a kesoi ora miatt amikor mar nem
szoktam a gyermekeimtol elszakadni, a kiszamithatatlansag miatt es hogy
hirtelen alig volt egy keves idom, hogy valodi nove varazsoljam magam.
Nalam – ahogy mar koltozesunk kapcsan is
emlitettem – minden a fejben kell eldoljon vagy sehol.
Ha sikeresen kepes vagyok vegiggondolni es egy
kezdetleges scriptet osszeallitani – mindenbe belevagok. Ha meg nem – roppant ideges
leszek. Erre kell altalaban nekem a felkeszulesi ido. Ez nem jelenti azt, hogy
nem tudok krizishelyzetben cselekedni vagy lemerednek – nem. Egyszeruen csak
annyi, hogy jol fogna az ido a bemosakodashoz.
Ami most nem volt.
Hamar haza, kiramolni a szekrenyeket – hiszen az
aljan van a nove valasom minden eszkoze – es nekiallni felmaszkirozni magam. Egy
olyan kirakatbabava ami nem vagyok.
Sokszor az utcan kozlekedve elnezem a minden
nap tokeletesen nove vedloket.
Bazd meg – nem lehet kicsi munka... Kerem
tessek beismerni!
Nekem – uniszex, tarsadalom altal elfogadott
anyava – olyan ot perc kell felkeszulni. Ebben benne van a zuhany utani gyors
smink, a stoc tetejen levo nadrag es egy polo vagy pulover. De kepzeld el azt a
szerencsetlent, akinek orai mennek el naponta – hogy agyban, aztan meg
fizikailag felkeszuljon a masnapi szinjatekra, amire tusarkuban botorkal el
termeszetesen – daccolva hideggel, loccsal-poccsal, jeggel, sarral. Kozben meg
felcsavarja a hajat, kivalassza a kiegeszito ekszereit, s hadd ne folytassam mi
minden kell ahhoz, hogy egy eleve bizonytalan ember, jol erezze magat a
boreben.
En is meglettem.
A fejem kiurult – de az arcomon a maszk annal
szebb volt.
Eltantorogtam a helyszinre termeszetesen,
tusarkuban – es vartam, hogy megerkezzenek a delikvensek.
Mindenki startbol fel orat kesett.
Na ezt sem jellemeznem – mert nekem halalom. Aki
kesik az nem ember es kesz! Ahogy Vass Albert is mondja katasztrofalisan
talaloan – ha kesel, a masik eletevel es idejevel jatszasz. Abbol rabolsz el...
Erkezesuk utan ket tanulsagos kort szaladtunk.
Mindketto idotartama 60-60 perc volt.
Elso korben be kellett bizonyitanom, hogy a
maszk az maszk, nem hozzam tartozik – aztan hogy nem vagyok senkinek a lanya,
menye, kurvaja, kampanyfonoknoje vagy unokahuga. Aztan, hogy a dplomaimat nem
vettem – van eszem es tapasztalatom, sot munkam is van.
Aztan a kovetkezo oraban jott a terv
reszleteiben, amiert ott voltam.
Van tanulasag?
Van.
Megpedig nem is keves.
De ezt most nem fogom helyetted kimagozni.
Nekem eszembe jutottak a kovetkezo dolgok: mire jo a maszk, ki akar
mit eltakarni altala vagy vele, kinek akar megfelelni es miert, elgondolkodtam
azon, hogy a jobol is meg tud artani a sok, mennyi minosul soknak es mennyi
kevesnek – aztan meg hogy forgatokonyvek nelkul is mennyire de mennyire mukodni
kepes a vilag – az enyem es a mase.
De ennek ellenere – szerettem volna hallani es
megimerni az oveket – mielott engem fogadtak es miutan elmentem. Ha nem lettek
volna gyonyoru es szeretheto gyermekeim, akik otthon vartak szivuk teljes
melegevel – maszkok es alarcok nelkul, engem, aki szeretheto vagyok barhogyan –
visszamentem volna ehhez a tarsasaghoz dorbezolni egyet, hogy hajnalra mar mind
tudjuk mindenrol – a vilagrol es annak vegerol, egymasrol es onmagunkrol, a
tervekrol – hogy tulajdonkeppen akkor merre hany meter.
Majd legkozelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése