Ma jöttem rá, hogy bennem van egy óriási nagy góc a szegény gazadagokkal szemben. És ez a góc – meggátol engem abban, hogy racionális döntéseket, előítéletektől mentes benyomásokat és értékítéletek alkossak emberekről, jelen esetben – a szegény gazdagokról

Típusai vannak.

Nyílván – minden bizonnyal van ennek a fajtának is megfelelő egyede, de vannak közöttük olyanok is, akik viselkedésük és mentalitásuk által – kihívják maguk ellen a közutálatot.

Ha azonban veszed a fáradtságot és legyőződ önmagad – rájössz, hogy őket is meg lehet érteni. Nekik is van álláspontjuk, ami az ők pozíciójukból tekintve, több, mint elfogadható.

Amúgy itt van ez az előítélet mentesség. Nehéz dolog…

Mi most a cigánnyal szemben csíszoljuk.

A fiamnak a legjobb gondolatai és kérdései wczés közben támadnak.

Nekem zuhanyzás közben. Lehet valami a fürdő energiaköreiben – hogy jóra generálja az embert.

Mondja a fiam – a cigányok büdösek. De a barátom, Cigányrobika, ő nem, csak a füle…

-          A cigányok nem dolgoznak – így aztán nem tudják hogy hol vannak az ételek és éhesek, meg mocskosak, de a barátom Cigányrobika – tudhatja, mert ők dolgoznak és van ételük, meg tiszták…

-          A cigányok lopnak… de a barátom, Cigányrobika, ő nem lop…

-          A cigányok nagyon csúfakat beszélnek, de a barátom, Cigányrobika – nem is tud annyi csúfat, mint a többiek, mert a Mamája megveri, ha csúfakat beszél…

Szóval – mit mondjak, az öt éves gyermek, tudja, amit én alig-alig, hogy vannak a kivételek, amikre figyelni kell.

A szegény-gazdagok között is vannak nagyon jó emberek…

Igaz, én még nem láttam ilyent, de ez nem jelent semmit.

Val-színű, amiatt nem, mert nekem még nem volt ilyen Szegénygazdagjucibarátnőm, akin láthattam volna a jó –indulat halovány jeleit.

A mai napomat áthatotta a szegény gazdagok – megvetése.

Akiknek annyi van – hogy unalmukban kihajítanak belőle. De ez a hajítás,vetés nem célirányos – hogy mondjuk, általa segítenek több családon, vagy árvaházon, vagy célon, vagy egyesületen – hanem amolyan minekenekemugyanugyan hajítás.

Amikor elmegyek szinte naponta a vendéglőbe – és kidobok egy este minimum ötszáz eurót – csak, hogy ne legyek otthon egyedül…

Vagy – sznobságból megveszek dolgokat – amikre sem szükségem, sem vágyam nem teljesül általa – csak na, mert izé…

Amikor nem juttatok a szükségben lévőnek, hogy maradjon – s mert én sem készen kaptam a vagyonomat, hanem megdolgoztam érte…

Amikor végre adakozom – de olyan pofával és ábrázattal – hogy nesze te, csóró – de tudd meg, te még ettől éhen halsz, én meg csak gazdagabb és gazdagabb és gazdagabb leszek…

Amikor nem vagyok képes magamon túl nézni – miközben arra panaszkodom, hogy mennyirekurváraunalmas az én életem…

Amikor ott kellemesmegboldogkarizok – miközben a tegnap egyik vallásórásom – korát meghazudtóló bölcsességgel meséli:

Ide figyelj, Tanci.

Mi – ötön vagyunk testvérek.

Nem kaphatunk ajándékot is, meg karácsonyfát is

Meg kellett szavazzuk – hogy fa, vagy ajándék.

És a fát kértük. Mert arra akárhányszor fogunk ránézni – boldogok leszünk…

Érted Tanci?...

És tudod mit, én értettem.

Szóval – boldog karit!...