2012. december 3., hétfő


Életünk része a tv. Tetszik, nem tetszik – ez így van. Nem függünk tőle – de ha nem lenne – az első napunk minden bizonnyal hiányérzetekkel lenne tarkított.

Figyelem a gyerekeket tévénézés közben.
Mondjuk ez az egész túlzás, mert nem nézik, hanem játék vagy valami tevékenység közben, felfigyelnek egyre másra.
A lányomat azok a reklámok bűvőlik el, ahol megigérnek valamit, vagy helyesebben, mindent.
Anya – kiált fel – nézd csak neked száraz a kezeden a bőr – ez a krém éppen jó lesz neked...
Anya – a bácsi azt mondta, hogy ha kézállásban jársz, megnőnek a melleid...


Balázs – ő a pasis dolgokra, na meg a tömény szexualitásra vevő. Amit nő reklámoz, valszínű minden finom, s amitől valaki erős lesz és megnő a potenciálja – na az is kívánatos.

Így jutunk el ahhoz – hogy rendszerint a trend szabja meg, hogy mivel illik jól és jót játszani – valamint, hogy mit is kívánjunk Mikulásra, Karácsonyra, szegény kimerűlt szülőktől.

Okos gyermekeim vannak. Úgy vagyok velük, mint a párkapcsolattal. Egyszer lazán kell engedni a pórázt. Majd ha feszítenek, még lazábban, hogy már-már alig fogom, majd szép szóval, suttogva, leheletvékonyan húzni, tartani, húzni, tartani – egészen addig, amíg azt hiszik, hogy amit én akarok, azt tulajdonképpen ők találták ki.
 Jobb napjaimon még azt is elérem, hogy az én igazamért szállnak szemben velem – hiszen úgy érzik, hogy nem akarom és ellenzem, s azért aztán meg harcolni kell.

Mondják ősszel a véget nem érő kis listát a tvben látott cuccokkal.
Mondom ok.
Novemberre szűkűl a lista, közeledünk a reális elvárások mezejére, de még mindig vannak túlkapások.
December 3ra – már az van, aminek lennie kell.

Ma kifakad Anna – miért van az, hogy a listából aztán a Mikulás dönti el, hogy melyik a nekünk való játék? ...
Mert – mondom – nem minden szolgálna az épülésedre – és ezt ő jobban látja és tudja. Na ezért.
Persze, nem tudom, hogy sikerült-e meggyőznöm, vagy sem.

Közben a Mikulás terepen járt.
Meg vagyok győződve, hogy aki ma látott nem hitt normálisnak – de egyenesen sokkot kaptam az áraktól.
Egy valamire való játék – majdnem két millió lejnél kezdődik !!!!!
Miközben van olyan szociális területen, mesterivel rendelkező kollegám – aki napi 8-1o óra munkára 8 millió lejt kap.
Ha ennek a kollegának – történetesen van 1, 2, vagy ne adj Isten három gyermeke – hol marad pénze a 8 millából az ajándokozás után, bármi másra???

Miközben – azt tapasztalom – ma kereken két órán keresztül matattam a játékokat, hogy hiába a dugig tömött polcok, nincs választék. Nincs minőség, csak mennyiség.
Éppen, mint a nagyvilágban.

Így – talán a játéküzlet is – olyan kicsiben, mint a világ nagyban – pénzért van minden.
Igazán értékes dolgok, jól elrejtve vannak valahol – félretolva, elfeledve.
A csomagolás – selejtet sejtet.
Aminek reklám kell – renszerint csapnivaló.
Az igazán értékes dolgok nincsenek kirakatban – csak akkor találod meg őket, ha türelmed van keresni és kiszelíditeni a polcok mélyéről.

Ami a játékpiac vezetőit illeti – egy dolgot kívánok nekik a szeretet ünnepének közeledtével  -
Adja a Jóisten, hogy ezúttal – ők maguk is 8 millióból kelljen ajándékot, számlát, ünnepi asztalravalót varázsoljanak – közben önfeledtek és boldogak legyenek és egy cseppet se gondoljanak arra, hogy mi is lesz velük januárba, amikor azért várják a következő 8 millát, hogy ezt elvigyék a számlák és az adók.
áldott készülődést és istennek sem fiadzó 8 milliókat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése