Életünk része a tv.
Tetszik, nem tetszik – ez így van. Nem függünk tőle – de ha nem lenne – az első
napunk minden bizonnyal hiányérzetekkel lenne tarkított.
Figyelem a
gyerekeket tévénézés közben.
Mondjuk ez az egész
túlzás, mert nem nézik, hanem játék vagy valami tevékenység közben,
felfigyelnek egyre másra.
A lányomat azok a
reklámok bűvőlik el, ahol megigérnek valamit, vagy helyesebben, mindent.
Anya – kiált fel –
nézd csak neked száraz a kezeden a bőr – ez a krém éppen jó lesz neked...
Anya – a bácsi azt
mondta, hogy ha kézállásban jársz, megnőnek a melleid...
Balázs – ő a pasis
dolgokra, na meg a tömény szexualitásra vevő. Amit nő reklámoz, valszínű minden
finom, s amitől valaki erős lesz és megnő a potenciálja – na az is kívánatos.
Így jutunk el ahhoz
– hogy rendszerint a trend szabja meg, hogy mivel illik jól és jót játszani –
valamint, hogy mit is kívánjunk Mikulásra, Karácsonyra, szegény kimerűlt
szülőktől.
Okos gyermekeim
vannak. Úgy vagyok velük, mint a párkapcsolattal. Egyszer lazán kell engedni a
pórázt. Majd ha feszítenek, még lazábban, hogy már-már alig fogom, majd szép
szóval, suttogva, leheletvékonyan húzni, tartani, húzni, tartani – egészen
addig, amíg azt hiszik, hogy amit én akarok, azt tulajdonképpen ők találták ki.
Jobb napjaimon még azt is elérem, hogy az én
igazamért szállnak szemben velem – hiszen úgy érzik, hogy nem akarom és
ellenzem, s azért aztán meg harcolni kell.
Mondják ősszel a
véget nem érő kis listát a tvben látott cuccokkal.
Mondom ok.
Novemberre szűkűl a
lista, közeledünk a reális elvárások mezejére, de még mindig vannak túlkapások.
December 3ra – már
az van, aminek lennie kell.
Ma kifakad Anna –
miért van az, hogy a listából aztán a Mikulás dönti el, hogy melyik a nekünk
való játék? ...
Mert – mondom – nem
minden szolgálna az épülésedre – és ezt ő jobban látja és tudja. Na ezért.
Persze, nem tudom,
hogy sikerült-e meggyőznöm, vagy sem.
Közben a Mikulás
terepen járt.
Meg vagyok
győződve, hogy aki ma látott nem hitt normálisnak – de egyenesen sokkot kaptam
az áraktól.
Egy valamire való
játék – majdnem két millió lejnél kezdődik !!!!!
Miközben van olyan
szociális területen, mesterivel rendelkező kollegám – aki napi 8-1o óra munkára
8 millió lejt kap.
Ha ennek a
kollegának – történetesen van 1, 2, vagy ne adj Isten három gyermeke – hol
marad pénze a 8 millából az ajándokozás után, bármi másra???
Miközben – azt
tapasztalom – ma kereken két órán keresztül matattam a játékokat, hogy hiába a
dugig tömött polcok, nincs választék. Nincs minőség, csak mennyiség.
Éppen, mint a
nagyvilágban.
Így – talán a játéküzlet
is – olyan kicsiben, mint a világ nagyban – pénzért van minden.
Igazán értékes
dolgok, jól elrejtve vannak valahol – félretolva, elfeledve.
A csomagolás –
selejtet sejtet.
Aminek reklám kell
– renszerint csapnivaló.
Az igazán értékes
dolgok nincsenek kirakatban – csak akkor találod meg őket, ha türelmed van
keresni és kiszelíditeni a polcok mélyéről.
Ami a játékpiac
vezetőit illeti – egy dolgot kívánok nekik a szeretet ünnepének
közeledtével -
Adja a Jóisten,
hogy ezúttal – ők maguk is 8 millióból kelljen ajándékot, számlát, ünnepi
asztalravalót varázsoljanak – közben önfeledtek és boldogak legyenek és egy
cseppet se gondoljanak arra, hogy mi is lesz velük januárba, amikor azért
várják a következő 8 millát, hogy ezt elvigyék a számlák és az adók.
áldott készülődést és
istennek sem fiadzó 8 milliókat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése