boldogságvan

Nem újdonság azoknak, akik közel állnak hozzám, hogy képtelen vagyok a neveket megjegyezni. Így aztán, vonzási viszonylatban mindenki kap egy tökéletes jelzőt, vagy kettőt, ha az első azonosítási kódot elfelejteném, használhassam magától értetődő biztonsággal a másodikat.

Készülünk baba látni.

A család valahol a jó ismerősi vonalon helyezkedik el.

Anyuka valamikor kolléganőm volt, apuka utólag került a képbe. Abban az időben már össze voltam melegedve a némettel (Heimer vagy mi a túró) és a neve, nos a neve nem is maradt meg.

Meghívnak magukhoz.

Kész a pakk.

Sok a gyermek. Nem tudom egyiknek sem a nevét, de tudom, hogy melyik orgonasíp mit is fújj.

Engem ezek a dolgok nem hoznak zavarba.

Egészen jól ellavírozok a semmiben, úgy, hogy soha nem derül fény a turpisságra.

Kivéve, amikor dedikáltatni akarnak – mert akkor névvel ellátott dedikációt szeretne mindenki. Nos, olyankor bájosan mosolygok és elmondom, bizony a nevekkel soha nem voltam jól. De ezer más infót képes vagyok felidézni rólad és a tieidről. Tehát nem nagyképűségből fakadó feledékenységről van szó, hanem komoly betegség előszele.

Amikor a húszéves osztálytalira gyúrtam – folyamatában többször egyeztettünk a lányokkal. Egyesek fodrásznál készültek, kettesek a kozmetikában, hármasok wellnesben – míg én, egy a végzés évében készített, nevekkel és fényképes azonosítókkal ellátott albummal a kezemben a hitvesi ágyon. Egy teljes napot tartott míg sikerült minden egyes számomra nagyon kedves archoz, nevet is rendeljek. Szégyen vagy nem, leszarom. Nekem csak ennyire futja. A többi, álom.

S erre aszongya az uram – a férjet hogy hívják?

Mondom milyen férjet?

Hát, milyent, milyent?

Ahova baba látni megyünk.

Mondom, fogalmam sincs, sőt, lelkiismeret-furdalásom se, mert nem is volt birtokomban ez az izé – tehát akárhogy hívják én elleszek a neve nélkül.

De ő, köti az eber a karóhoz, hogy majd nem hívhatjuk uramnak a látogatás alatt, kell egy név.

Akármilyen.

Még jó, hogy a googli a legeslegjobb bari. A pasas tanár. Az iskola megvan – azonnal utána is nézek. Ha jól megerőltetem magam, azt is megtudhatom, hogy hányban és mit végzett, hol és milyen minősítéssel. Bárhogy is, a neve nem fog megmaradni. Csak az egyetem neve és a jegyei.

De minek nekem több ahhoz, amit úgy hívunk – személyes boldogság?