Megjött az új autó.
Mondja a zuram még a telefonban, mielőtt megérkezne, hogy mintegy előássa a fagyos földet, hogy kicsivel kisebb a csomag tere.
A kicsivel kisebb előjegyzés a valóságban óriási különbséget jelent, ezt mindenki tudja, aki házasságban él. Ez olyan, mint az észre sem vevődik.
Volt egy barátnőm, aki amikor férjhezment, elhatározta, hogy egyszerre lesz szexistennő, szakács, cukrász, takarító, mosó és vasalónő, anya és karrierjét építő üzletasszony.
Egyik nap, mielőtt elfutott volna tengernyi dolgát intézni, összeütött egy másodikot, hogy majd frissen várja vele a zurát.
A hagyma amit a pityókával akart összekeverni, nem megdinsztelődött, hanem szarrá égett.
Így aztán mellékelt hozzá egy levelet:
Drágám,
azok a fekete izék a krumplin, hagymák. Jó étvágyat. Szeretlek.
Szóval, kábé ennyivel kisebb a csomagtér is. És szeretlek, meg minden.
Lemegyünk, hogy kipróbáljuk.
Az autó gyönyörű, de a családnak nagy seggű anya dukál és kész.
Ekkora kofferbe nem lehet pakolni.
Ez van.
Közben eszembe jut az-az időszak, amikor a gyerekeknek nem védőket, hanem kiságyat, járókát, babakocsit és egész ruhatárat kellett pakolni hétvégére.
Mama mindig sírt, hogy egy tojás sok, annyit sem tudunk hazahozni a sok csomag miatt.
Hogy ne bántsuk meg, úgy utaztunk, hogy a csomagteret plafonig megdobtuk. Egy tartotta lábbal a csomagokat, míg a másik hoppra csattintotta az ajtót.
Abban a miliszekundumban kellett elkapni a lábadat, hogy ki se essenek a csomagok és a lábad se szoruljon be.
Mi olyan szinten műveltük ezt, hogy azóta hoppra minden is megy nekünk a házasságban.
De a járóka nem fért be.
Azt az ölömbe kellett tenni.
S akkor kapcsolásnál a kerekei ütemesen forogtak.
Tüsszentésre meg elindult a zene:
ajiajiajj - akinek kisgyereke volt az eltelt tíz évben, álmában is énekli ezt a slágert.
Na, s nem es baj.
Csak egészség legyen.
És tojás, meg mama.
A többi telik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése