Önmagától.
Azt mondja tanúskodnom kell. Nagy a baj. Csak a szakítás segíthet.
- A jó barát szükségben ismerszik meg - zsarol meg még elmenőben érzelmileg.
A tárgyalás napján tiszta ideg vagyok.
Egy valag pénzt kifizetett, s még nem tart sehol.
Biztat, hogy legyek őszinte. Hiszen évek óta ismerem. Nálam jobban senki sem tudja, mit kínozza önmagát. Egy ennyivel tartozom.
Hát jó. Az ember nem mindig azt teszi, ami neki kellemes. Van, hogy csak másnak jó. Sőt, van, hogy senkinek sem jó. De tenni kell.
Felveszem a legjobb ruhámat.
Ezen a szinten az ember már csak a túlélésért játszik.
Nem nézek ki rosszul - csak a szemem táskás. De az hangsúlyosan.
Anyám szerint, ha szarul érzed magad, tegyél fel egy kis rúzst. Helyrejössz.
Gondolom ez a mondás még abból az időből maradt fent, amikor a rúzsok bomlottak. Az idő múlásával olyan szinten kenődtek fel a fogaidra, hogy onnan már az, akivel összefutottál csak azért drukkolt, hogy észrevedd - a fogad enyhén rúzsos. Nem zavaróan. Inkább bomlasztóan.
A törvényszék bejáratánál fiatal férfiak őrzik a bejáratott.
Egyenruhás, helyes kis gyermekek.
Ha annak idején belehúzok, fiaim lehetnének.
Azt mondják tegyem le a táskámat és vonuljak át a fémdetektoros ajtón.
Megteszem.
A rendszer úgy csipog, hogy senki sem hagy nézetlenül.
Kérdezik van e rajtam fém?
Jaj lelkem - mondom, az van.
És hol? - kérdezik.
Miért nem teszem le - ajánlja egy másik, kajsza mosollyal az arcán.
Mondom, mert tele vagyok.
A forgóm, a lábam, a karjaim, a piercingekről már nem is beszélek.
Tanácstalannak tűnik. Kiűrítetti a zsebeimet , miközben zavartan elmagyarázza, hogy ez még nem zárja ki annak a veszélyét, hogy esetleg lódítok és a fenekemben vagy egyéb titokzatos és sötét helyeken, fegyvert csempészek be, amivel le akarom lőni a férjemet.
- Milyen férjemet? - kérdezem tőle értetlenkedve.
- Miért nem válni jött? Az önhöz hasonló életkorban lévő nők, mind azért vannak itt.
A barátnőm válik - nyugtatom meg.
Semmi közöm.
Még csak lőni sem tudok, mert magától akar megszabadulni.
Tanúskodnom kell.
- Na csak szépen biztat.
Azzal utamra enged.
Azzal a mosollyal az arcán, ahogy az ember az ártalmatlan idősödő embereket kezeli. Akiknek már a neműk sem fontos. Aszexualizálódtak.
Elmenőben még letörlöm a fogaimról a rúzst.
Nem érzek semmit.
Mélyen, bent csend van.
Csend és hideg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése