rongyika, mackó, telefon, autó

Tudom, nem illik tárgyakhoz ragaszkodni, ez már lejött abban az időszakban, amikor eldobták a rongyikámat és kaptam helyette egy mackót, aztán ki kellett dobni a mackómat, hogy kapjak helyette egy babát, aztán elvették a babámat, hogy ne kapjak helyette semmit.
De az ember csak nem tanul.
Egyik veszteség a másik után, de a következtetések szépen elmaradnak.
Így van ez olyankor is, amikor a férjem rángatja ki a kezemből a telefonomat, mert szerinte rég ki kellett volna cserélni. És hiába tartja a másik kezében az okosabbat, annyira egy húron pendülök ezzel a szarral, a butával, hogy nehezemre esik megválni tőle.
Lehet, hogy pisis, kakás, büdös, buta és öreg, de az enyém!
Néhány éve, kaptam tőle egy autót.
Első utam során, öt órára kellett elérnem valahova.
Felhív bíztatás képpen négykor - indulj el tíz perc múlva, ötig szerintem valahogy leértek.
Nyilván, azóta négy perc az átlagom, ha nincs dugó. Ha van, akkor max tíz. De kellett az-az első negyven - ötven perc, hogy egymásra spanolódjunk.
Az autó fantasztikus.
Miután megismerte a gyengéimet és erősségeimet, teljesen rámhangolódott, én meg őrá.
Mégis talán azt szeretem benne a legjobban, hogy automata vezérlése van.
Például ha beülök, egyből elvisz a koripályára.
Ha nem csak a felszerelésekkel ülök be, akkor Karcfalváig meg sem áll.
Alfaluba kicsit hezitál - hogy akkor most Csomafalva, vagy irány Tekerőpatak - de azonnal tudja, mondanom sem kell, hogy mi is az útirány.
Mivel azzal is tisztában van, hogy szőke vagyok és nő - igyekszik önállóan parkolni.
Hiába nagy testű, mindig szorít magának egy kis helyet, ahol elfér.
Ha beszorítanak, addig morog, hogy mire visszaérek, elpucol, vagy az előtte vagy a mögötte lévő kocsi.
Igazi harcos.
Erre az uram elkezd nézelődni.
Szebbnél szebb és fiatalabbnál, fiatalabb autók után.
Kicsit zsenáns.
Én érzem magam megsértve.
Olyan, mintha célozna valamire.
- Ez fiatalabb. Nagyobb kapacitású. Szebb. Gyorsabb. Áramvonalasabb. Több lóereje van.
Mondom, nem akarom lecserélni.
Nekem ez az inkontinenciás, reszkető kezű, Alzheimeres autó kell.
Együtt nőttünk fel, együtt vénültünk meg, az enyém. Én vagyok.
Hiába veszel egy másikat.
Soha nem leszünk egy hullámhosszon.
Nem győz meg, de megveszi a másikat.
Most duzzogunk.
A kocsi engem akar.
Én őt.
Az autó csak Csomafalva, Karcfalva, Gyergyó, Brassó, Kézdi, Sepsi, Csíkszereda irányvonalat ismer.
A másik meg világjárta lingam, de fogalma sincs a lényegről.
Fiatal, de esze nem sok.
S szerintem a hokit sem ismeri.
Mégis, milyen jármű az ilyen?
Mindene megvan, csak a lényeg hiányzik. A lelke. Ami a hokiért dobog.