2019. április 17., szerda

nagycsütörtöki találkozás

Sietősen és fázósan száll fel a buszra.
Mivel elsők között sikerül, helyet is talál. Ölében egy év körüli gyermek nézelődik. A rózsaszínek között, kislánynak tűnik.
Csendben, szinte bocsánatkérően szemlélődnek a munkába igyekvő tömegben.
Szembe vele két asszisztens kolléga foglal helyet. Kórházi dolgokról beszélgetnek. Betegekről, orvosokról, az egyik szárny éppen folyamatban lévő felújításáról, türelemről és stresszről.
A hölgy megszakítások nélkül őket figyeli.
Többször elgondolkodva körbekémlel.
Már egy éve annak, hogy nem dolgozik.
Már egy éve annak, hogy ösztönszerűen csak az anyaságnak él.
Már egy éve annak, hogy nem érzi hasznosnak magát.
És szintén egy éve annak, hogy legszívesebben elmenekülne.
Véletlenek nincsenek.
Gondviselés van.
Nagycsütörtöki találkozás.
Egy középkorú nő száll fel a következő megállónál.
Mivel hely ürül a kisgyerekes hölgy mellett, azonnal odapattan.
Illedelmesen köszön, habár buszon ez nem szokás.
De a szokások rég nem érdeklik.
Csendben mosolyogva figyeli a gyereket, majd rákérdez - mennyi idős?
Tíz hónapos - hangzik a kimért válasz.
Csodálatos kisbaba - mondja hajthatatlanul a hölgy.
Nekem nem lett.
Mit nem adnék egy kisbabáért...
Az anya szorosabban öleli át gyermekét.
A hölgy megállíthatatlanul folytatja
- Az anyaság a legszebb dolog a világon. Amikor az ember tényleg valami értelmeset csinál. Nem csak munka, papírok, intézkedés, láthatatlan eredmények - hanem materializálódott értelem. Egy gyermek - mindenre válasz.
Az anya csendben figyeli.
Rá sem mer nézni.
Arra gondol, hogy már egy éve annak, hogy anya lett.
Már egy éve annak, hogy csak az anyaságnak él.
És szintén egy éve, hogy legszívesebben folyamatosan ezt ismételgetné - anya lettem.
Talán most van az a pillanat, amikor megérti, hogy nem bűn megállni.
Nem semmittevés anyának lenni.
Nem értelmetlen ösztönszerűen gondozni és nevelni.
Mert nagycsütörtök van.
A találkozások megszentelése.
Amikor nem mindenki alszik.
És Jézus megengedi magának, még az utolsó vacsora előtt, hogy felszálljon a buszra és üzenjen.
Még így utoljára..., nagycsütörtökön, kicsivel a keresztre feszítése előtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése