varázslat

Serre ma rájöttem, hogy bajban vagyok.
Nem csak vénülök, de szélesedem is.
Gondoltam előkapom az edző cuccokat és megmutatom a dzsimbe.
Hál Istennek nincs messze, mert útközben így is háromszor beszéltem le magam.
Beléptem.
A berendezés ultramodern - a dolgok feléről lövésem sincs, hogy mire szolgál.
Lehet csak dizájn.
Minden esetre nem akartam beégni.
Hosszú percekig vártam, míg kiürül az öltöző, hogy senki se vessen rám sajnálkozó és lemondó pillantásokat.
Végül bementem.
Rekord sebességem ellenére, belépett egy húszas bombázó.
A pillantásában minden benne volt.
Komolyan gondolkodtam rajta, hogy hazamegyek - végül valami mégis ott tartott.
Nem vagyok csúnya, csak lejárt.
Divatjamúlt, mint a trapéz nadrág.
Aminek még mindig megvan az ígérete, hogy visszatér.
Kérdem este a férjemet - szívem, szerinted nagy a seggem.
Kínlódása falakat ver közénk.
Na ekkor döntöm el, hogy lejövök, üsse kő.
Ötvenévesen az ember már ne számítson semmire - de ha jobban érzem magam, az már haladás.
Van valami varázslat ebben, ahogy az ember agyilag betáplálja magába, hogy már edzés után vékonyabb.
Sok mindenen úgysem lehet változtatni, de a lényeg a hozzáálláson van.
Odalép hozzám egy báj gúnár.
Aszongya nekem, hogy szolgálatomra áll.
- Édesapjáé - nézem végig - nem a te fajtáiddal szoktam ám együttműködni, de lámsza mi van a tarsolyodban.
Megizzaszt rendesen, mint a férjem ritka, de jó napokon.
Alig vánszorgok hazáig.
Reggelre már a pisilés is komoly gondokat okoz.
Előkapom a szoknyáimat és a harisnyák fiókját.
Ma, ha fene fenét eszik is, végre nőiesre veszem a figurát.
Úton arrafelé, amit lassan és szenzuálisan szambázok végig - jelentőségteljes pillantások kísérnek. Persze szólhatnak a koromnak, ahogy az elgurult piruláknak is - de tudom, ma sokkal jobb bőrben vagyok.
Egy edzés kell hozzá mindössze, s kis kalibrálás fejben.
Mert a varázslat mindig bentről indul, s ugyanoda csapódik vissza.