2013. július 6., szombat

Bolond Éva

Minden időnek, kornak, lakónegyednek, városnak, falunak - és lásd, Románia esetében - országnak, megvan a maga bolondja.
Gyermekként emlékszem csodálkozva néztük az aktuális főszerepet vállalókat.
Téma volt közöttünk, utánoztuk őket, figyeltük minden mozdulatukat - ők meg kergettek bennünket.
A gyermekek kegyetlenek tudnak lenni.
Főként ha fel akarják hívni magukra a figyelmet vagy le akarják nyűgözni önmagukat és a melletük élő másokat. Mindez tetéződik abban az esetben, ha az adott gyerek az elhanyagoló szülő szeretetére és figyelmére éhes.

Itt a Dombon, ahol én lakom és laktam gyermekként - egyetlen négyzetméterre is sok jutott ezekből a szentekből.
De a legemlékezetesebb mindannyiunk számára, talán mégiscsak Dimbupietros Éva volt. Jött ment a necceivel - és folyamatosan perelt. Magával, a benne lakó másokkal, mindenkivel. Gyakran kergetett minket, mert kinevettük.
Ma is szállóige, ha valamelyikünk két tasaknál többel nyomúl, hogy mi van Éva?...

Ma is találkoztunk eggyel.
Nemrégiben költözött ide szegény.
Az első öt percben, kérdezetlen mindent elmondott magáról.
Ilyenkor egy kérdés olaj a tűzre.
A barátnőm szerény kérdése fellazította a zsilipeket.
Ömlött szerencsétlenből a szó.
Nyilván segíteni nem sokat lehet.
Talán a legnagyobb segítség mégiscsak az, ha végighallgatod.
Mosolyogva, önfeledten, szinte szökkenve lépdelt el a közel fél órás monológ után.
Én még egy puszit is kaptam, holott, sem kérdéssel, sem bátorítással nem vittem előbbre a társalgást.
Bizonyára azt érezhette - hogy ráhangolódom :))
Idegállapota szempontjait tekintve, gyakran találom magam hasonló helyzetben.
Sorstársak vagyunk. :))


Van egy - engem ambulanciának használó emberem. Ő az irodában keres fel. Rendszerint olyankor, amikor mulaszthatatlanul sok a dolgom.
Mintha türelem és professzionalizmus próba lenne.
Leül, nyugisan, ráérősen és elkezd mondani.
Másfél óránál alább meg sem áll.
Az otthon megfogalmazott és betűkbe erőszakolt mondanivalóját egy-egy tízoldalas levélben átadja - hogy annak az átböngészése is hozzávetőlegesen felvesz egy csekély fél órát.
Majd vizsgáztat. Hogy elég figyelmesen olvastam-e át.
Amikor konkrétan segíteni akarok - azaz megoldásokat találtatni vele a problémáira - elszalad.
Boldogan menekül - a következő találkozásig.
Ő olyan mint a vihar.
Akkor jön, amikor ernyőm sincs.
Nem marad örökre, de nyomokat hagy a természetben.
Nem fékezhető meg.
És mindig akkora robajjal távozik, amekkorával megjelent.

Nem mindenkit kell megváltoztatni.
Sőt ... tovább megyek, senkit sem kell megváltoztatni.
Ajánlott tartani a tükröt és elengedni útjára.
Amely csak az övé.
Neccekkel, vagy anélkül...

1 megjegyzés: