Én életemben annyi aberált emberrel talákoztam, hogy ma már a hideg levest is alapos lehűtés után is fújom. Jobb félni, mint megijedni alapon.
A gyerekeimmel még alaposabb intézkedéseknek teszek eleget.
Tegnap dolgozni voltunk.
A lányom ugyebár mindössze hét éves.
Amíg anya bent dolgozott ő kint, az iroda előtt tett-vett a seprűvel a kezében.
Egyszer egy furcsa hörgő hangra leszek figyelmes. Egy férfi hang románul hörgi, hogy jajj de szép vagy te kedves, Istenem de szép vagy és milyen csinos és bájos. A lányom ijedten szalad be. Anya, mit mond? - kérdi. Kilépek, hogy nézzem meg az arcot, ami ehhez a beteg hanghoz társul. Egy normális, teljesen hétköznapi külsejű negyvenvalahányas férfi, kikelve magából a lányom látványára, a főtér kellős közepén.
Mit mondhatnék?
Jobb félni, mint megijedni...
Kicsi választott el attól, hogy miszlikre vágjam.

Nemrégiben a weekeneden egy teljesen átlagos hátköznap délután arra lettem figyelmes, hogy egy boldog apuka, egy még boldogabb 11 év körüli kisfiúval fürdőzik. Egy dolog nem stimmelt az amúgy csodás helyzetképben: a gyerek meztelen volt...
Nem szeretem ha a gyerekek meztelenek.
Tényleg megszámlálhatatlanúl sok a beteg ember. Minden négyzetméterre jut legalább kettő. Miért tennénk hát ki a gyermekeinket ilyen veszélyeknek?

Tudom mit jelent a meztelen fürdőzés.
Maga a szabadság.
Gyakran elmesélem a gyerekeknek, hogy fiatalon ahogy leszállt az est, irány ki a víz mellé, tömeges vetközés és hajnalig tartó fürdőzés vette kezdetét.
De tudtunk vigyázni magunkra.
Tudtunk vigyázni egymásra.

Manapság, még önmagukra sem tanulnak meg vigyázni az emberek.
A szülő komolyan azt hisz, hogy az ő gyereke körül védőpajzs van, születésétől fogva és nem érheti semmi átok.
Még túl kicsi, hogy ezekről beszéljünk...úgysem értené...
Ha meg megtörténik a baj, tehetetlenek vagyunk.
Az iskola hárít a családra - időhiányra és szakemberhiányra panaszkodva, a család az iskolára - ugyanezen okokat hozva fel mentségére.
A gyerek meg meztelen és védtelen.
Divat a kint a seggem, kint a mellem - sminkeli magát a tizenkét éves gyerek, elvegyül a felnőtt lányok között a fejlett tizenéves - de senki sem tanítja meg neki idejében, hogy joga van nemet mondani.

Belesétálnak kapcsolatokba, szorúlt helyzetekbe, erőszakos cselekedetek áldozataivá válnak - mert szükségük van a szeretetre, igényük a figyelemre és arra, hogy valaki bármilyen szinten emberszámba vegye őket.
Még a régi otthonunk környékén hallottam gyerekügyelés közben két tizenéves lány beszélgetését arról, hogy az egyik közülük ultimátumot kapott a barátjától, hogy vagy készen fog állni kielégíteni azt oriálisan, vagy szakítanak.
Hol van az ilyen fiúnak az anyja?
Hol volt? Éveken át, amikor szeretetről, odaadásról, lojalításról, gyengédségről, hűségről, kitartásról kellett volna tanulnia?
És voltak és vannak a lány szülei?
Mi az, hogy valakit bűntetlenűl szoptatnak akarata ellenére?
Legszívesebben odamentem volna és egy akkora pofot lehúztam volna neki, hogy újraindult volna a rendszere.
Mik ezek?
Kik ezek?
Hova tartanak?

Kedves szülők - én csak egyet mondanék: soha nincs túl korán elkezdeni a felvilágosítást.
Nem a szomszéd feladata, még csak nem is az iskoláé!
És tessék megtanítani azokat a gyerekeket megvédeni magukat és nemet mondani.
Ha te nem tudtál - hát annál inkább.
Senki fia ne kényszergesse lányainkat és senki lánya ne kényszetgesse fiainkat egy kis figyelemért cserében!