Valami két hónappal ezelőtt, ha jól rémlik, behoztak egy olyan törvényt Magyarországon, hogy a szemét attól kezdve, hogy kihajítod, nem akárkié, hanem a szemétügyihivatalé - románul, Salubriservé. Ugyanis valóságos maffiaháló alakúlt ki hajléktalanokból, akik guberálták ki egymás szemét a kidobott kacatokért.
Akkor - kisszemetes lévén, megvontam mindkét vállamat, s ha jól emlékszem még egy ilyen kis nyegle hangot is hallattam - hogy, hmmm...
Nem értettem a dolgot.
Hogy mit kell mindenből akkora szart kavarni.
Hát Istenem.
Nálunk is kiviszed a szemetet - vannak az első kezesek - ezek guberáló szomszédok, akiknek minden jó.
Kérdezik a gyermekek - hogyan? Hogy fogják meg a szemetet?
Mondom, fiam - ki mossa le a seggedről a szart?
- Te.
Ki főzi az ebédet?
- Te.
Ki készíti elő az ételedet?
- Te.
Szerinted melyik kezemmel?
- A szarossal????
Nem, a megmosottal.
Amúgy pár éve, amikor odaadással tetettem műkörmöket, a gyerekek kicsik voltak.
Hol egyiknek, hol másiknak kellett a nyakig érő szart vakargatni a seggéről.
S ez mintha mind nem lett volna elég - utána ki kellett vakanom a körmeim alól is. Akkor utáltam meg szívemből, az amúgy szép és ápolt hatást keltő körmöket.

A guberáló szomszédok után jönnek a szogalmas cigányok. Ők a második osztag. Viszik a lényeget.
Őket követik még két rendben a páriák, akiknek mindegy mit visznek, csak vigyenek.
Az már feltűnt több ízben, hogy ha a második osztag megjelenik a frissen kidobott szemétnél - ahol éppen egy szerencsés pária túr, az azonnal elkotrodik, szekerestől mindenestől.
Gondolom ugyanis, hogy a guberálásnak is rendje van.
Mint mindennek ebben a kurva életben.

Költözünk, ugyebár.
Minden a feje tetején.
Kétórénként kap el egy-egy hisztériás grand-mal.
De bölcsültem.
Előre szólok a társaságnak.
- Most mindjárt kiakadok... menjetek ki... ki fogok akadni ... akadok ki - s kezdődik.
Kiabálok, hajigálok, csúfakat mondok, ordítva mondok csúfakat, majd megnyugszom. Nem egyből. Fokozatosan - ahogy kezdődött.

Ma ürítettem a kamrát.
Bazdmeg a pocok vizet nem hoz az embernek gyűjtésben.
Egy rakás szart ki kellett dobni.
Hordtuk le a gyerekekkel a szemetet - azaz nekünk szemetet - másnak kincseket.
Valósággal sor lett a kuka körül.
Guberáló szomszédok, első kaszt cigányok, páriák.
Majd mind együtt.

A gyerekek megrökönyödve:
- anya, mit csinálnak?
- találnak. mindenki a magának megfelelőt. ami éppen hiányzott, kellett - s most egy csoda folytán van...
- de a szemétből???
- fiam, ami egyeseknek szemét, másoknak kincs. ez a bolhapiac lényege is, nem?
és nekem ne mondja senki, hogy bármilyen válság kifog rajta. ott ugyanis fizetésetől és inflációtól függetlenül - mindig tömeg van.