2013. július 31., szerda

A legtöbb házastársi konfliktus alapja az a merev szűrő, amelyet előítéleteink és gyermekkorunkból datálódó sérüléseink gyűjtőhelye tesz sziklaszilárdá nap, nap után.
Elkommunikálunk egymás mellett.
Magunkat keressük a másikban.
Olyan szerepekkel kívánjuk felruházni a mellettünk élő másikat, amelyeknek képtelen eleget tenni.
Elfelejtjük az első években tett ígéreteket.
A másság vonzalmát.
Az ismeretlen okozta izgalmat.
És mindenáron saját képmásunkra szeretnénk formálni a világot, benne azzal, akit egykoron boldoggá tettünk és engedtünk magunkat boldoggá tenni általa.

Divat egyszerűen kidobni ami elromlik.
Régebben ennek ellenkezőjét élték.
A javítások idejét.
Amikor nem ismertek lehetetlent.
Ha valami elromlott, mindig adódótt rá megoldás.

Volt a szomszédomban egy ezermester.
Akkoriban az ezermesterek nagyon piszkosak voltak.
A környezet is amelyben éltek, rengeteg kivetnivalót hagyott maga után.
Emlékszem, ahogy befogott orral és viszolyogva kerestem fel minden alkalommal, amikor valamit javítás céljából hozzá kellett vinnem.
Javított bútort, játékot, cipőt, elromlott háztartási gépet, gázat, vízet, villanyt, biciklit, görkorcsolyát, egyszóval mindent.
Csak a házasságát nem tudta soha feljavítani.
A felesége éppen ellentéte volt.
Egy tisztaságmániás dáma.
Még szarni is csipkekesztyűben ment.
Szegény öregnek a műhelyből hazamenet, a lakás előtti küszöbön meztelenre kellett vetköznie és egy leterített nájlonzsákon betipegnie a fürdőszobába, mielőtt a felesége színe elé állhatott.
Nesze neked szexuális élet... - gondoltam már akkor is fanyalogva.
Minél több kísérletet tett a feleség arra, hogy tisztává sikálja az öreget, az öreg annál mélyebbre és hosszabb időre vonult el barlangjában.
Soha nem volt otthon.
A műhely volt az otthona.

Számomra a csiga a legjobb példa a férfiakkal való bánásmódra.
Minél jobban cseszteted, annál mélyebbre bújik el csontházában.
Ha békében hagyod, esélyed lehet arra, hogy előbújik.
De akkor is csak az ő tempójában és törvényei szerint szelheted az életvizét.

Ami meg ennél is érdekesebb - nem tudom, hogy Ádámtól hordozzák-e vagy a késöbbiek során alakulhatott ki - számukra a szeretet kifejezésének nyelve és legelterjedtebb módja a kiadós szex.
Míg a nők zöme megőrül a gondolattól is, hogy CSAK ARRA keljen illetve a cselédségre.
És így kommunikálnak el egymás mellett évtizedeken át, amíg már a vágy is megszűnik az összhangra.
A nő követeli a szeretetet.
Míg a férfia adni szeretné, de úgy, ahogyan ő beszéli azt.
A nő örjöng, a férfi fél.
Mígnem mindkettő fél marad...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése