nem embernek való hely a világ

Rájöttem, hogy egyre jobban félek.
Amióta nyitva a szemem arra, ami bennem és körülöttem történik - gyakran kapom magam azon, hogy rettegek.
Más is retteg.
A másik szememiből is a félelem néz rám.
Nem találtuk meg önmagunkat.
Nem találtuk fel önmagunkat.
Helyette igyekeztünk feltalálni minden mást, amivel elringattuk éleslátásunkat és éleshallásunkat.
Nem találtuk meg egymást.
Nem találtuk fel egymást.
Helyette feltaláltunk minden mást, ami el akarja hitetni velünk, hogy egymás közlében lakózunk.
Az emberek arcára merev maszkokat korbácsolt a félelem.
Fél elemek vagyunk.
Ezért nem merünk egymás tekintetében sétálgatni.
Elcseszték az előttünk lévők és igen jó úton haladunk afele, hogy mi még jobban elcsesszük.
A gödör mind mélyebb és mélyebb lesz.
Kategóriák vannak:
- akik azt hiszik...
és
- akik már régen nem hisznek semmit...
Végezzük a mindennapit - tesszük a dolgunkat - de nem hiszünk benne.
Fogjuk egymás kezét - mereven nézzük egymás tekintetét, de már régen nem látunk benne.
Arcunkra korbáccsal hegeket vert a pusztító fájdalom.
Körülvesszük magunkat tárgyakkal, hasznavehetetlen szerepekkel és délibáb álmokkal.
Körbeutazzuk a világot - de magunkat nem merjük felkeresni soha.
Mert tudjuk, hogy az igazság öl.
Egyszer nyomorba dönt, aztán öl.
De azt a halált követi a tuljadonképpeni Élet.
Aminek ha pillanatait is érintjük - közelebb vihet önmagunkhoz és a valóságokhoz, hogy mint egész hazugságban leélt - fél-elemként megjátszott elkurva örökölt életidő.
Itt vannak a gyermekek.
Készen kapják a csomagot.
Mint a mesében.
A századik szobában ne menj fiam, ott lakik láncokra verve a sárkány - igazságnak álcázva magát.
Egyetlen egy szóváltás is fatális lehet.
Maradj meg a kilnecvenkilenc szoba bármelyikében, hazudd csak végig bátornak tettetve önmagad az életed, ne láss csak nézz, ne kiálts, csak önmagadban sikíts - mert nem illendő.
És születnek hősök.
Vannak Királykismiklósok és Tündérszép Ilonák.
De őket nem igazán tolerálja a társadalom.
El kell bújdossanak, hogy fényüket tompíthassák.
A völgy nem tűri a fényt.
Nem is jó nekik itt lenni.
Ha emellett döntenek - fényüket hamar elhordják a szarkák, életnedveiket elszívják az élősködők.
A Szép és Igaz a hegyeken lakik.
Ott, ahova hálni jár a Jóisten.
Nemhiába na...nem embernek való hely a világ.