2013. július 8., hétfő

Segítség! Együtt nyaral a család...

Hogy pontosan mi köze a házasságnak a rózsaszín kistangához? Elmondom: élhetetlen. Hiszen a házasság is, akárcsak a rózsaszín kistanga - annyira kényelmetlen viseletté tudja avanzsálni magát az idő előrehaladtával, hogy csak alkalmanként viselhető. Mert különben - nyom a csipkebetét, vág hátul, és nem utolsó sorban befújdogál a nem mindig meleg szél.
Mert itt van ugye a család.
Egy kétkeresős szülőpáros.
Ahol apuka dolgozik.
Anyuka rendszerint henyél. Mert az már mindenki tudja manapság - hogy a kályha főz, a mosógép mos, a vasaló vasal, a lakás feltakarítja önmagát, a szanaszét hagyott ruhák összefogva besorakoznak a szekrénybe, a játékok külön életet élnek - főleg éjfél után, amikor mindenki tudja, hogy életre is kelnek. Az ólómkatona balerinát les, a balerina pedig indulásból exhibiciónista. A többiek kukkolók. Egyedül a ceruza normális valamennyire, aki meghegyzi önmagát, majd a mocskában táncra perdűl.
És akkor eljön a várva várt nyár.
A konfliktusok abba sem maradnak ugye - de ilyentájt, mintha csúcsosodnának a méregdrága nyaralási ajánlatok felett.
Anya gyermekbarát strandokat akar - apa pedig csak önmagát. Szegénykém, ő még nem tudja, hogy nem Ciprusba hagyta el annak idején a lelkét.
Végül megszületik a konszenzus, ami apa döntése.
Elindulnak.
Duzzognak.
Ha nem duzzognak, feszűlt a légkör.
Rákenik az utazási fáradalmakra, amiket mindenki ismer, ha családban nőtt fel.
A gyermekeken szokott csattani ostor, meg egyéb, hiszen szegénykéim nehezen bírnak veszteg húsz-harminc órát a seggükön.
De - azt is mindenki tudja, hogy jobban esik a leves is, ha van egy, két bűnbakk.
Az a két ember, aki végigvitatkozza az évet - igen nehezen tud(na) másként játszmázni akárhova is menjenek együtt.
Csupán a helyszín változik, ami rendszerint jót is tesz a játszmáknak.
Előbújnak új szerepek, régebbi, elfeledett konfliktusok, rágalmak, féltékenység, gúnyolódás, szivatás.
Majd hulla fáradtan érnek haza - néhány jól menedzselt családi fotóval - ahol csak anyuka fáradt tekintete sejteti az igazságot, amit amúgy sem lát senki. Minekutána soha nem látunk, csak nézünk.
Nemdebár?
Na de, jó nyaralást - éljen Ciprus.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése