Feri a későbbi alvilág rettegett Ferije - gyermekkorában nem sok mesét hallott.
Talán ha hall, az meggátolja abban, hogy egész életpályáját mások megroncsolt életére építse. De így, soha nem volt ideje arra, hogy mélyebben elgondolkodjon az ő és a más szerepén. Az élet értelmén vagy annak az értelmén amit tesz.
Feri édesanyja pontosan annyira volt rossz vagy jó anya, mint a Béluska édesanyja a szomszédból.
De Ferit és Bélát nem ugyanabból a matériából szabták.
Mert Béla tanult és értelmes ember lett - politikus.
Míg Feri kevésbé tanult, de talán pontosan annyira értelmes - gengszter lett mint Béla, csak más pályán futotta köreit.
Valamikor barátok voltak. Kulccsal a nyakukban rúgták a bőrt, fogócskáztak, tekeregtek, erdőt jártak, szerelmesek lettek, majd kiszerelmesedtek és álmodták a jövőt.
Béla csillagász szeretett volna lenni.
Feri gazdag. Simán gazdag.
Arról álmodott, hogy mit vesz majd, hova utazik, milyen nőkkel veszi körül magát. Feleség és gyermek nem szerepelt a buliban. Ez egy fiúgyermek álma volt.
Béla ilyenkor mindig nevetett. Ő csak a csillagokat szerette volna. Nem lehozni, hanem szemmel tartani.
Természetesen az iskolarendszer nem sokat segített Bélán, ahogy Ferikén sem.
Feri nem szeretett tanulni. Egyetlen egy tantárgy vagy tanár sem gyakorolt olyan mély hatást rá, hogy az képes lett volna megváltoztatni az életét.
Bélára sem, de neki biztos alapon álltak az álmai. A fellegekben.
Tizedikben Feri úgy döntött, hogy kimegy Spanyolba epret szedni. Meleg nyári vakáció volt. Béla nem mehetett. Pedig hej de nagyon szeretett volna. A pénzzel vett volna eszközöket, hálózsákot és túrafelszerelést elutazott volna a hegyekbe, megnézte volna a csillagokat és megsimogatta volna Marit, akit ekkor már mindennél jobban szeretett.
Mari a híres erdmagyar politikus lánya volt.
Nagyokat sétálgattak a parkban, szövögettek álomszörnyeket, amiket útjukra bocsátottak, majd Mari felajánlotta Bélának, hogy magával viszi az ifjak találkozójára.
Van ingyen tea, keksz, zsíros kenyér, kirándulás és filmek.
Béla ment. Nem a kosztkvártély, hanem Mari miatt.
Ezen a nyáron sokat tanult. Csillagokról - arról, amit látunk, amit látni szeretnénk, amit látni vélünk és amit láttatni akarunk. Mari apja mindent tudott ezekről a dolgokról.
Közben Feri leszedett minden epret keresztül-kasul az egész Spanyol honban és eldöntötte, hogy a pénznek borzalmasan jó illata van.
A csapatból valaki azt mondta, hogy Feri még sokra vihetné, ha esze lenne. Mivel Ferinek csak magához való volt, megkérdezte, hogy mit is ért ez alatt.
Hogy abban az évben Ferinek hogy sikerült teljesítenie az álmait egy csapásra, arról soha senkinek nem beszélt. Ha megtette volna, kiszabadulnak a szellemek a lelkéből és kő kövön nem marad.
Mélyen hallgatott.
Ahogy Béla is.
Amikor legközelebb találkoztak a blokkok mögött, megszokott helyükön, nem igazán vágtak egymás szavába.
Inkább a csend beszélt a lényegről.
Hogy az álmoknak mindig ára van. Ahogy a csillagoknak és a gazdagságnak is.
És hogy akkor a legszebb az élet amikor az ember izgatottan várja a beteljesülést.
Mert a beteljesülés mindig bevált belőlünk valamit.
S rendszerint azt, ami a leglényegesebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése